Miként gondolkodott Szt. Ágoston a teremtésről és az időről?

Ami közvetlenül a teremetés aktusát illeti, Ágostonnál már nem emanációs-elméletet találunk, hanem a zsidó-keresztény hagyománynak, a Bibliának megfelelő termetés-felfogást: Isten, Igéje által a Semmiből teremtette a világot. De Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem állandóan fenntartja, gondját viseli és kormányozza is azt. Sőt, az isteni teremtés sem fejeződött be, hanem tart ma is, vagyis Ágoston a creatio continua (folyamatos teremtés) elvét vallja. Az idõ pedig - mint láttuk - Ágoston szerint „benyomások”, azaz képzetek egymáshoz való viszonya. Az ontológiai istenérv lényege.........Anzelm Isten fogalmából akarja bizonyítani Isten létét. A gondolatmenet lényege a következő: Ha ismerjük Isten fogalmát (ami még nem azonos a hittel!), akkor már értjük is jelentését, azt, hogy ő az a lény, aminél nagyobb jó nem gondolható. De, amennyiben csak emberi fogalomként létezne, annyiban a legkisebb valóságosan létező dolog is nagyobb jó lenne nála, ami ellentmondás, tehát lehetetlen. Ebből következően, Anzelm szerint Isten nemcsak emberi fogalomként, hanem valóságosan is kell, hogy létezzen.Miért kérdéses az istenbizonyítás?Minthogy a probléma hagyományos felfogása szerint a mindennapi élet relatív transzcendenciájá­tól megkülönböztethető abszolút transzcendencia minden metafi­zika esszenciája, rögtön adódik az első kérdés: Lé­tezik-e abszolút transzcendencia? Az abszolút transzcendencia iga­zolására szánt „némi fejtörés”, valamint a bölcselet tör­ténetéből ismert releváns kísérletek áttekintése után azon­ban rájöhetünk, hogy meddő próbálkozásba fog­tunk. Az örök valóság empirikus bizonyítása elvileg lehe­tetlen, hi­szen „tapasztalaton túli valóságról” van szó. De a teo­retikus bizonyítás sem okozhat kevesebb gondot, hiszen - ahogy a keresztény teodiceák és teológiák is vall­ják - „fogalmi ismeretünk sosem ragadhatja meg töké­le­tesen az isteni lényeget”, azaz Istent abszolút transzcendenciaként tételezik. Mindez természetesen  rend­jén is volna, mivel pontosan az vezetne logikai ellent­mondáshoz, ha egy abszolút transzcendenciát teljes­ség­gel megismerhetőnek tarta­nánk. Megismerhetetlensége következtében azonban transzcendens mivoltának „ab­szolút” jellege sem állítható róla! Ha ugyanis bármit abszolút transzcendenciaként gon­dolunk el, azaz a maga teljességé­ben megismerhetetlennek tartjuk, akkor azt sem tudhatjuk, hogy valóban „abszolút”-e ez a transzcendencia. E tételezés paradox jellege ezért azt bizonyítja, hogy e tételezés pszichikai és (közvetve!) társadalmi, vagyis az embert szintén jellemző nem-racionális szükségletek, nem pedig racionális megfontolások következménye.Milyen álláspontok alakultak ki az univerzália-vitában?A platóni tradíciót képviselő realizmus (universalia ante rem)  /IX-XII. század/ szerint az univerzálék a dolgok elõtt, önállóan is léteznek. Az arisztotelészi alapokon álló mérsékelt realizmus, mely szerint az univerzálék nem léteznek önállóan, csak a dologban (universalia in re) /XIII-XIV. század/ és a nominalizmus (universalia post re) /XV. század/: csak konkrét dolgok léteznek valóságosan és az univerzálé puszta név, azaz csak fogalom.