ELTE, XFI-101c, 2007.10.08., jegyzet
Áron László előadása
Készítette: Hajba László
Szt. Tamás (folytatás)
• A dolgok kormányzásából eredő istenérv: A tudattal nem rendelkező tárgyak rendet alkotnak és feladatot látnak el. Hogy lehet ez? Úgy, hogy egy tudattal rendelkező lény rendezi el őket -> ISTEN.
(olv.: a nyíl és az íjász hasonlata)
Összegzés: A tapasztalatnak szerepe van a megismerében (empirizmus), a filozófia pedig hű szolgája a teológiának.
Descartes Descartes Elmélkedések az első filozófiáról c. műve 1641-ben jelent meg, latinul íródott és a tudományos közönség számára készült. Az első filozófia kifejezés a metafizikára vonatkozik. Desartes filozófiáját az empirizmus és a racionalizmus kettőssége jellemzi.
Módszertani megközelítés: a megismerés módja fontos, mivel ez határozza meg az elérhető információ mennyiségét és minőségét. ( Körző hasonlat : szabadkézzel nem lehet 100%-os kört rajzolni, viszont egy körzővel lehetséges). Ez a kor a természettudományok felvirágzásának kora, ami segítette Descartes-ot, hiszen ő maga is természettudós volt. A tudományban újabb és újabb felfedezések követi kegymást, és ezzel párhuzamosan megjelennek az ezeket cáfoló szkeptikus elméletek. Descartes ezen új felfedezések védelmében alkotta meg a megismerés módszertanát.
Első Elmélkedés: Descartes beleborzong, hogy mennyi kétes esznét kellett tanulmányai során megtanulnia, ezért Hollandiába utazik és nyugodt körülmények között önvizsgálatot tart. Egyesével nem vizsgálhatja a kétséges tételeket hiszen ezen tételek száma a végtelennel vetekszik. Ehelyett inkább a tételek alapelveit vizsgálja. Descartes szerint az érzékeink nem megbízhatóak, mert különböző módokon megcsalhatnak bennünket (érzékcsalódások). Álom argumentum: felmerül a kérdés, hogy igazak-e az álmok? Ha egy valós eseményt a homályos emlékek miatt álomnak nyilvánítunk, akkor elfogadjuk, hogy az nem igaz, nem történt meg.
Descartes a továbbiakban istenről elmélkedik: A teremtés során isten az emberi elmét úgy teremti meg, hogy ne lássa a különbséget az álom és a valóság között. Descartes arra jut, hogy aki az elmét így teremti meg, az nem lehet isten, hanem egy nagyhatalmú, gonosz szellem.
TÉVEDÉS: Ha a tévedés lehetséges, akkor isten végtelen jósága nem abban nyilvánul meg, hogy tévedhetetlennek teremtett, henm hogy a teremtés során ellátott olyna értelmi képességekkel, amelyek segítségével megkülönböztethetjük a jót a rossztól. Ha nem tévedhetnénk, isten nem hagyna választást, korlátozná a szabad akaratot.
Descartes megpróbálja megkeresni az
ÉN határait.
Van kételkedés = Van létezés.
Megtéveszt a gonosz szellem = Létezem.
Az érzékelhető, tapasztalható dolgok kétségesek, ezért nem tekinthető igaznak. Mivel az érzékek megcsalhatnak minket, ezért a test és annak működése nem egyenlő az ÉN és a LÉTEZÉS fogalmával. Decsartes arra a következtetésre jut, hogy
GONDOLKODÁS = LÉTEZÉS. Descartes anatómia elmélete: A lélek a tobozmirigyen keresztül kapcsolódik az agyhoz, és az agyon keresztül irányítja a testet. Elmélete szerint az emberi szív a szervezet hőközpontja, itt történik meg a lepárlás. A vér nagyon finom elemei (részecskék) a lepárlás révén a verőéren keresztül felszállnak az agyba. Az agy leküld egy-egy ilyen részecskét ha egy izmot működésre akar bírni. Az ideg egy nagyon vékony ér, ahol ilyenkor leszállnak a részecskék. Az ÉN tehát egy gondolkodó szubsztancia.
ÁLOM: a) összetett valós elemek: egyszerű, valós, létező elemekből valótlan képeket, dolgokat hoz létre. TÖRZS + LÓ = KENTAUR, ahol a törzs és a ló valós elemek, míg a kentaur valótlan. Az álom azért nem valóság, mert másképp rendez.
b) egyszerű valós elemek: színek, hangok, illatok, stb. -> a valóságból származó színekből hozza létre a képet. Azonban az álom is követi a valóság szabályait: 2+3 az álomban is 5, ill. két pont között a legrövidebb út az álomban is az egyenes.
Méhviasz hasonlat: tapintása, színe, illata van, attribútumai azonban hő hatására megváltoznak. Az érzékszervek számára megváltoznak a jellemzők, a gondolkodás számára azonban nem, így tudjuk, hogy ez még mindig ugyanaz a méhviasz.
Kalap has.: Az érzékszervek csak a kalapot látják, de a gondolkodás tudja, hogy a kalapokat emberek hordják, holott az emeberket nem látja.
ÖSSZEGZÉS: A gondolkodás megbízható, követhető és a megismerés szempontjából relevánsabb, mint az érzékek.