ELTE, XFI-101c, 2007.12.03., jegyzet
Áron László előadása
Készítette: Hajba László
Hegel (folytatás) A Kant utáni klasszikus német filozófia kapcsolatba hozható a német romantikával. Hegel összegzi, módszertant alkot a romantika folozófiájából.
ESZME: minden, ami a társadalomban vagy a társadalom előtti világban történt az nem más, mint az eszme lenyomata, megjelenése (szellemtörténeti irányzat).
Logikai pozitivizmus (1827-től, bécsi kör): Egyesítették a G.E. Moore által képviselt irányzattal (" A temészetnek nincsen filozófiája, csak a természettudományoknak van filozófiája" ) és ebből született a mai analitikus filozófia (az USA-ban vannak jelentő központjai).
A XX. század elejétől megjelennek a toleránsabb (nem analitikus) irányzatok, mint például a Phenomenológia, majd a 70-es évektől az Hermeneutika vális erősebbé.
Kalsszikus pozitivizmus: a tényeket hagyni kell, hogy önmagukban értelmet nyerjenek. A tudomány célja a tényfeltárás. Tartózkodnunk kell az eszmei konstrukcióktól. A tényeket csak rendezni szabad. Le kell mondani minden olyna elemről, ami nincs kapcoslatban a tényekkel. A metafizikát a költészettel egy kategóriába sorolja.
Denotációs szemantika: Bármilyen tudományos tevékenység vagy fogalom visszavezethető kell hogy legyen a tények egy csoportjához.
Russel A XIX. század közepétől a
logika fokozatosan fejlődött ->
Neo-pozitivizmus (XIX.sz első harmadénak végén): A tényeket már nemcsak általános fogalmakkal kezeli, hanem konkretizálni szeretné őket: a logikát kell annak a rendező technikának tekinteni, amivel el lehet rendezni a tényeket. A valóságban tények vannak, a tudományban tény-állítások, a tudomáynos elméleteknek tehát tény-állításokkal kell foglalkoznia.
A russeli logika: Léteznek nulladik szintű állítások, melyek elsőrendű predikátumot állítanak. Az elmélet szerint mindig egy
predikátumról lehet állítani egy predikátumot, ahol csakis pozitív egész szám lehet (megjegyzés: a gyakorlatban nem mindig működik).
Pl.:
0. szintű: TÁBLA
1. szintű: ZÖLD (ekkor már nem állíthatok még egy 1. szintű predikátumot, mert az nem értelmes, hogy "*A zöld piros tábla.")
2. szintű: SZÍN (szintén nem lehet még egy ugyanolyan szintűt állítanom mert az nem értelmes, hogy "*A zöld színű illatú tábla.")
Russel féle paradoxon: "Egy borbély a faluban mindenkit borotvál, aki nem magát borotválja. Vajon önmagát borotválja?" ... más szerzőtől: "Minden krétai hazudik. Én krétai vagyok."
Carnap problémája:
"*Caesar egy és" - Nem mondat, mert a szintaxis tiltja.
"*Caesar egy prímszám" - A szintaxin nem tiltja, mégsem értelmes.
Carnap szerint nem elég a nyelvi szintaxis, hanme szerinte ezt ki kell egészíteni egy logikai szintaxissal. Eszerint vannak általános mondatok, amik a világról szólnak (" A Hold gömbölyű.", ahol a ''gömbölyű'' a Hold saját tulajdonsága), ill. vannak szintaktikai mondatok, amik a nyelvről szólnak ("A Hold egy tárgy.", ahol a ''tárgy'' nem a Hold saját tulajdonsága, hanem csak a Hold szónak egy tulajdonsága, szintaktikai besorolása).
"A Vénusz és az Esthajnalcsillag azonos." - Két dologról állítjuk, hogy azonosak, azonban ez nem a két dolog viszonya, ahnem két nyelvi jelenség (szó) viszonya, tehát csak a szavakról közöltünk ismeretet. Ezért ez egy szintaktikai mondat helytelen formálya. A helyes alak így nézne ki: "A Vénusz és az Esthajnalcsillag szininímák." (Ez már SZINTAKTIKAI mondat).
Russel szerint a predikáumainkat típusokba kell rendeznünk. Erre a célra alkotja meg a laíráselméletet, ami lényegében a hagyományos brit us továbbgondolása. A Barkley által megállapított következetlenségéből indul ki, miszerint nem feltétlenül kell hogy létezzen egy külső valóság, csak az elménkbeli világ létezik. Russel úgy találja, hogy Locke-nak az az elkpzelése sem helyes, hogy minden ismeret az ideákon kresztül kerül a birtokunkba. Russel szerint egy külső valóság feltételezése ésszerű, mert ez a legegyszerűbben megmagyarázhatóvá teszi a világ eseményeit. Russel tehát elfogadja Barkley elméletét, miszerint a tapasztalatok csak az elménk szüleményei, viszont elveti, hogy ne lenne egy külső valóság, habár ez csak feltevés, de érdemes elfogadni.
LEÍRÁSELMÉLET:
1. Ismeretség (észlelet): Ezzel közvetlen kapcsolatunk van. Az emlékképeink is az észeletekre vonatkoznak, ezek távolsága azonban nem szignifikáns.
2. Leírás révén szerzett ismeret: Csak közvetítéssel megragadható része a világnak. Az ismeretség alapján továbbgondolt, rendszerezett.
3. Általános fogalmaink (univerzálék)