Cantenburyi Szent Anzelm 1033-ban született az észak-itáliai Aostban. 17 éves korában anyja meghalt, majd pár év múlva, mivel
apjával konfliktusai voltak, útra kelt. Évekig vándorolt, nem találta a helyét. Megfordult számos iskolában - Cluny, Auxerra, Autun, Orléans, Tours, Chartres, Párizs stb. -, míg el nem vetődött a híres beci kolostori iskolába, ahol akkoriban a szintén híres lanfrancus tanított. Itt végre otthonra lelt, előbb mint diák, később mint szerzetes, tanár, prior és apát. Itt élt 1093-as érseki kinevezéséig. Itt kezdi el
műveit írni tanítványai unszolására. Mint a skolasztikus gondolkodás előfutára, megírja filozófiai értekezéseit, és mint istenközeli ember, ír gyönyörű, szenvedélyes imádságokat, elmélkedéseket. Főbb művei: Monologion, Miért lett Isten emberré?, Proslogion, Az igazságról, Az akarat szabadságáról, A Sátán bukásáról stb. Egész életében nagy hangsúlyt fektetett az értelemre, de emellett mindig megmaradt hitében. Nem a hitet kérdőjelezte meg értelmével, hanem a hittételeket igyekezett igazolni logikai úton. Így pl. Isten létét. Istenbizonyítása a híres
ontológiai istenérv, mely mapjainkig vita tárgyát képezi a filozófusok körében. Beci évtizedei után érsekként pedig következetesen harcolt az egyház szabadságáért, amiért aztán többször száműzetésbe került. Dér katalin egyedülálló monográfiájából megismerhetjük Anzelmet, az embert, az őt körülvevő kort, legfőbb műveit és igen részletesen gondolatait.