Sokan feltették már magukban a kérdést, miért is élünk. Az élet igazából rövid örömöket, de annál sokkal több szorongást,
félelmet, szenvedést tartalmaz. Máté Péter dalai hüen tükrözik sorsunk hullám völgyeit. Igen most élünk, és sosem szabad elfelednünk, hogy a mostban sok minden történik. A mostban zajlik életünk. A most fogja elhozni eletunk utolso pillanatat. Akkor is most lesz. Minden a jelenben történik. Soha semmi sem történt a múltban, sem a jövőben. Mindent a mostban kell megtennünk, mert most élünk. Ahogyan Máté Péter énekli, Most élsz. És amit most teszel azt később már nem teheted meg. Az egész világ olyan, mit egy nagy zenekar. Mindenki, és minden ami ezen a világon van egy húron pendül. Ezt a húrt egy nagyon intelligens valami, az úgynevezett Isten pengeti. Egyszerre rezgünk a világgal, és a világ velünk. Nem vagyunk más, mint egy dal apró része. De ha nem volnánk az a dal sem szólna olyan szépen. Minden ember ezen a világon egy nagyon fontos szereplője az Univerzum Szinfóniájának. Ahogyan az élet elmúlik felettünk, érezzük, hogy egyre szebben szól a dal. Egyre inkább kezdjük megérteni az Isten üzenetét. Egyek vagyunk. És nem egyek a sok közül. Ha valaki meghal, úgy érezzük, éljük meg, mintha valamit kiragadtak volna belőlünk. Valami értékeset. Amikor meghaltunk, a dal tovább száll, és az Univerzum Szinfoniája tovább dudol, hisz igazából, csak egy másik világba, dimenzióba mentünk, és együtt zenélünk az úgynevezett élőkkel. Hisz a moder kvantummechanika állitása szerint 11 dimenzió van, és most mi csak 4 et érzékelünk belőle. Véleményem szerint az összeset. Együtt zenélünk őseinkkel, és mindazokkal akik meghaltak, mert ők is élnek most, valahol egy másik dimenzióban. Az Univerzum Szinfóniája mindig csak most szól, nemisverve az idő múlásának fogalmát.