A szerző waldorfos nyelvtanár, aki - mint a címből kitűnik - a nyelvtanulást és tanítást első sorban nem fáradságos kényszernek
látja, hanem egy csodálatos kalandnak, melyben nem csupán az ember intellektusa kell tessék-lássék részt vegyen, hanem az egész személyisége. Amíg az ember csupán egy nyelvet, az anyanyelvét ismeri, addig a világot szükségképpen csak egy oldalról látja, azaz messze van attól, hogy teljes képet kapjon róla. Ahogy az ember ismerkedik a nyelvekkel, tulajdonképpen újabb és újabb nézőpontok birtokába jut, melynek segítségével közelebb kerül a teljes valóság előítéletmentes észleléséhez. Azt is mondja a szerző, hogy a nyelvtanuláshoz nem kell különleges, speciális tehetség - a művészet kifejezés nem erre utal -, hisz mindnyájunknak gyakorlata van már egy nyelv spontán elsajátításából. Valahogy ehhez hasonlóan kellene az anyanyelven túli „idegen" nyelveket is tanulnunk. Ezért jó, ha minél kevésbé hagyatkozunk tankönyvekre, ha a nyelvtani szabályokat inkább utólag tudatosítjuk, nem pedig azok biflázásával kezdünk, ha minél többet beszélgetünk, akár turistákat az utcán leszólítva, ha az új szavakat nem a magyar megfelelőikhez, hanem a bennünk megjelenő képekhez kötjük stb. Ha elolvassuk ezt a könyvet, kedvet kapunk a nyelvtanuláshoz, és számtalan újszerű ötletet a kivitelezéshez.