A dráma a 20. században

A dráma a 20. században:
A dráma nem tartozott korábbi irodalmunk erősségei közé, így volt ez századunkban is.
A két világháború között Herczeg Ferenc (romantikus szemléletű nemzeti dráma), Molnár Ferenc (polgári színmű), Móricz Zsigmond (népi-naturalista jellegű darabok), Németh László (társadalmi és történelmi dráma) és Tamási Áron (népi játék és nem figyeltek).
1945 után az eszmedráma (a dráma és az értekezés ötvözete, nem a cselekmény a fontos) az uralkodó. Németh László és Illyés Gyula is ezt a típust alakította ki, és Sarkadi Imre és Sütő András is az ő kezdeményezésüket folytatta.
A 60-as években az abszurddal rokon és groteszk dráma térhódítása. Örkény István: groteszk tragikomédia.
Tamási Áron: Énekes madár,
Illyés Gyula: Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa György,
Örkény István: Tóték, Macskajáték,
Sütő András: Csillag a máglyán,
Németh László: Villámfénynél, VII. Gergely, Széchenyi, II. Jószef,
Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon, Elveszett paradicsom.
 
1976-ban mutatták be először. Egy nap alatt játszódik, a következő nap sorsfordító: Vajk és családja felveszi a keresztény hitet.
Cím: utalhat a másnapra is, de a többször felhangzó kultikus dalra is a Naphoz, a Holdhoz, a csillagokhoz (ezt egyébként a "szabad lány" előadásában hallhatjuk, de egyszer Gézától is az emberi tudatot nem lehet törvényekkel befolyásolni).
Helyszín: Esztergomi vár,  994. A merseburgi és augsburgi csatavesztésekután 50 évvel, amelyek rádöbbentik a magyarságot a változtatás szükségességére. Igazodni kell Európához, ha magyar állam fent akar maradni. Döntő változások. Leszámolás a régi életmóddal, szokásokkal, vallással, kalandozásokkal. Szent Isván uralkodása alatt új társadalmi rend keletkezik, kereszténység felvétele, beilleszkedés a nyugati kultúrkörbe. Nemzettudat átformálása.
Ez a nap a keresztelő előtti nap, az udvar készülődik. Ebben a pár órában jelennek meg az ellentétek. Betekintést enged a nagypolitikába, ahol két világrend ütközését láthatjuk: sámánizmus, pogányság és "civilizált" kereszténység. Szükséges intézkedések: Géza megöli a sámánt, mert személyes ellenállása akadályozná, több más pogány dude kivégzése, pogány szokások, dalok betiltása.
Bönge sem tud kereszténnyé lenni, őt is el kell intézni. Sokan ellenállnak, hosszú távú befektetés.
Géza és Vajk célja csak első látszatra egyezik, végcéljukat tekintve teljesen különböznek. Géza a hagyományos magyar harcmodorhoz hasonlóan gondolkozik, politikája szerint két generációt kivárva a magyarság megerősödve visszavághat, terjeszkedhet tovább. A harcmodort is kiismerték, ezzel is gondok lesznek. Mo. ismét a régi lesz, megőrizheti a régi pogány szokásokat. Vajk elgondolása más, túl jól sikerült a keresztény nevelés, úgymaradt, nem lehet rá hatni, maga Géza is elcsodálkozik. Belső meggyőződésből állítja a magyart a katolikus népek sorába.
 
Három közös múltú, nagy formátumú politikus - a magyarságért tesznek, de elveikben, módszereikben különböznek - három különböző generáció. Gyula (a sámánizmus jellegzetes alakja) - jellemváltozás - sértett, mellőzött, magányos, az emlékeiben él. Géza a  köztes férfi, ő az, aki Gyula életére is nagy hatással van: Gyula pont beleillik a tervébe - jelmezes szerep eljátszására hívja, megfélemlítés, hogy a bizánci vallás képviselője is jelen van, valós politikai hatalmat nem ad neki vissza (a fiával ugyanezt szeretné eljátszatni). Gyula újra életre kel, politikussá válik - segít unokájának Bönge (Gyula barátja - bosszú, meg akarja torolni sérelmeit, tudósa a pogány kultúrának, ezért is nehéz megölni ezt az öreg, tudós embert) megölésével. Ezen tette nem csak gyilkosság, hanem öngyilkosság is, hiszen ekkor saját múltjával is leszámol - áldozatot hoz Vajkért (az új kultúra alakja; a nagyság egyedüllétet hoz).
 
Az utolsó jelenet a mű csúcspontja: fény derül Géza eredeti tervére, ami hasonló a régi (már eleve vesztes) harcmodorhoz: megadás, hátrálás, támadás. Istvánnak ez nem tetszik (felvilágosult nevelésű) - ez rossz taktika a csatatéren a politikában is az lesz. Bár apja szentesítése kell neki, mégis egyértelmű, hogy István egyedül fog nekivágni a felnőttkornak.
 
A két kultúra kiütközik a beszédstílusokon is:
– pogány - ösztönös, belülről fakadó, nem koncentrált
– keresztény - fegyelmezett, megfontolt - veszít hitelességéből; mozgáskultúrájuk szintén
Egyéb:
– népi furulyaszó az új világ harangjai
– nehézségek a Géza által elképzelt beilleszkedésben: természeti vallás egyistenhit; más elvárások, szabályrendszerek, liturgiák, más erkölcsi rend
 
 

További összefoglalók a következőről A dráma a 20. században