A görögök körében számos népszokás élt. Többek között olyan játékok, melyben személyek egymáshoz, környezetükhöz beszélve valamilyen történést jelenítettek meg.
A dráma komoly válfaja valószínűleg a Dionüszosz
és Demeter isten tiszteletére énekelt kardalból, a dithüramboszból fejlődött ki. A tavasz ünnepén, majd
az őszi betakarítás ünnepén felvonultak, táncoltak, énekeltek. Dionüszosz kísérői, a kar állat alakú istenségeket, szatüroszokat jelenítettek meg. Ők legtöbbször kecskebőrbe bújtak, s előadott énekük a kecskedal, görögül tragédia. Egy idő után a kar tagjai nemcsak dicsőítették az istent, hanem tetteit elő
is adták, úgy hogy a karvezető és a kar egymásnak felelgetett. Az i. e. VI. század közepén élt egy Theszpisz nevű tragikus költő és egyben színész, aki fehérre mázolt arccal lépett színre. Ő volt az első színész, "magyarázó" szerepet töltött be. Később két, majd három színészt is felléptettek, jelmezekben, álarcokban. A karének szerepe csökkent, kialakult a drámai párbeszéd. A kórusnak itt már csak összekötő szerepe van. A mű tárgya is megváltozik, a trójai, mükénéi, ill. a thébai mondakör hősei kerülnek színre. A Dionüszosz ünnepek fénypontja a drámai verseny volt. Tragédiaköltők és komédiaköltők is részt vehettek. Az alkón fogta össze a játékok szervezését, 3 tragédia és 5 komédiaköltőnek adott lehetőséget, hogy bemutassa műveit. A tragédiaköltőnek 3 tragédiával és egy komédiával kellett jelentkezni, ez a tetralógia. Korabeli feljegyzések szerint a szegény embereknek fizettek azért, hogy megnézhessék az előadásokat, melyek ünnepi jellegűek voltak. Az állam jelölte ki, hogy kik léphetnek fel a versenyen és az előadások megszervezéséről is ő gondoskodott. A színház államérdekeket szolgált, de közösségi rendezvénynek számított, mely szórakoztatott, nevelt, tanított, elgondolkodtatott. A korabeli tragédiáknak hagyományos felépítése volt. A főhős monológjával, vagy 2 színész dialógusával kezdődött, ez a prologosz. A kar bevonuló éneke, azaz az első kardal a parodosz, a később elhangzó kardalok a sztaszimónok, állódalok. A párbeszédes részek az epeisziodonok, ezek két kardal közt hangzanak el. Az utolsó kardalt követő dialógus az exodos, vagyis végkifejlet, befejezés. A kórus levonuló, utolsó éneke az exodikon, ami valamilyen életbölcseletről szól. Közben azokat a részeket, ahol a kórus és a kar énekel kommosznak hívjuk.A
görög tragédiaköltészetből cím szerint 525 műről tudunk, de csupán 34 szövege maradt fenn. A leghíresebb alkotók a "tragikus triász" tagjai: Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész. A komédia legnagyobb alakja Arisztophanész. A három nagy tragédiaíró nagyjából ugyanabban az időben alkotott: a periklészi demokrácia fénykorában. Aiszkhülosz a tragédia megteremtője. A színészek számát ő emelte fel kettőre, így lehetségessé vált a párbeszéd. Körülbelül 90 drámát írt, melyből 7 maradt fenn. A Perzsák, a Leláncolt Prométheusz és az Oreszteia is ő műve. Szophoklész munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének csúcsát. Ő léptetett fel először 3 színészt, ő vezette be a díszletezést, a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte, a színészekét 3-ra. Több mint 120 drámát írt, 24 győzelmet aratott. Hét tragédiája maradt ránk: Aiasz, Trakhiszi nők, Antigoné, Oidipusz király, Élektra, Philoktétész, Oidipusz Kolónoszban. Euripidész, a legfiatalabb drámaíró már a hanyatló Athén belső zűrzavarában dolgozott. Műveit szerették olvasni, ezt bizonyítja, hogy tőle maradt fenn a legtöbb mű, 18 darab. Műveit a modernség, lélekábrázolás jellemezte, központi alakjai a nők voltak, például: Élektra, Médeia, Phaedra. A mítosz szerint Kr.e. 753-ban alapította Rómát Romulus és Rémus. Államformája királyság volt, míg a nép meg
nem unta a zsarnokoskodást és el nem űzték az utolsó királyt. Így átalakult köztársasággá. Ebben az időben hatalmas hódítások voltak. Meghódítják Hellászt is. Nagy Sándornak köszönhetően pedig terjedni kezd a görög kultúra. Ezt nevezzük hellenizmusnak. Szerb Antal így látja a dolgot: "Paradox módonaz az ókori nép, amelyiknek nemzeti jellege a legerősebb, amelyik nemzetvoltának hatalma alá hajtotta az egész világot, szellemi téren beérte készen kapott műfajokkal". A római köztársaság virágkorában az epikus költészet fejlődött, mely a legendás hősöket magasztalta, a legfőbb erényeket és az önfeláldozást dicsőítette. A lírai műfajok közül a kardal virágzott. Az irodalom közéleti szerepet vállalt. Viszont a hatalmas hódítások következtében (pl.: Karthagó) ez az államforma válságba került. A külső és belső helyzet egyaránt bizonytalanná vált. Megnőtt a katonaság szerepe is, az egyén pedig egyre kiszolgáltatottabb lett, a helyét kereste. Majd megjelent egy új költői irányzat. Ez felmérte a társadalmi valóságot és rájött, hogy nincs szerepe a politikában. Így tehát elfordult a közügyektől és az egyén lett a fontos. Ennek az irányzatnak a követőit "új költőknek"- nek nevezték. A római líra azonban csak Kr. e. I.században fejlődött ki. Témáik, versformáik, műfajaik, eszméik gyakran görögök voltak. Teljesen imitáción alapszik.Nagyon jó bizonyíték a görög elődök iránti tiszteletre Vergilius Aeneis című alkotása, melyben több fordulatot is átvett Homérosztól. Ezt akkoriban nem utánzásnak vették, hanem az előd iránti hatalmas tisztelet kifejezéseként értették. Egy másik műfaj, melyekből Vergilius egy válogatást is összeállított az ekloga. A szó maga szemelvényt, válogatott verseket jelent. Ennek a megteremtője Theokritosz görög költő volt. Először idillnek, vagyis "képecske", "életkép"-nek nevezték. Theokritosz pásztorokat szerepeltetett természet közelben. Hexameterben írt párbeszédes versforma, mely eszményített világképet mutat be. A párbeszéd később el is maradhatott. Vergiliusnál nagyon fontos szerepet kap a politika is verseiben, ezért kis mértékben közéleti műveknek is tekinthetők. Egy másik költő már csak saját érzelmeiről ír, csak saját szerelmi problémáiról számol be. Catullus egy független költő, nem érdekelte a politika. Nyíltan, szókimondóan beszél és már egyáltalán nem közéleti. Ő is visszatér a görögökhöz. Szapphó stílusában ír a szenvedélyes szerelem minden mozzanatáról. Már a versciklus is megjelenik. Nagyon népszerűek Lesbia - -versei.
További összefoglalók a következőről A görög dráma