A tavalyi Bartók-év után a 2007. év
Kodály Zoltáné a zene birodalmában. Hatalmas életműve ismét az érdeklődés honlokterébe
került, de - ahogy a cikk írja - nem egyszerű ismertetés formájában. Az utókor feladata az életmű feldolgozása, újragondolása, továbbadása, ami óriási feladatot ró a mai és a következő nemzedékekre. Furcsának tűnhet a megállapítás, mivel Kodályról az a kép él, hogy zenéje népszerű, az iskolai zeneoktatásban alapnak számító módszere bevált és elterjedt, a népzenekutatást ő emelte tudománnyá, az ő módszerét használják követői, tanítványai. A cikkíró felteszi a kérdést, hogy nem akadályozza-e
Kodály zenéjének vélt közérthetősége, népszerűsége a kodályi zene mélyebb megértését. Szerinte Kodály-életművének minden részterületét újra kell gondolni, aktualizálni. Az évforduló alkalmat nyújt számos rangos zenei eseményre Magyarországon és külföldön egyaránt. A Budapesti Tavaszi Fesztiválon Kocsis Zoltán vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, amely egy Kodály-esttel indította a fesztivál programsorozatát. A nyitóhangsverseny ősbemutatója a Kocsis Zoltán által nagyzenekarra hangszerelt magyar népdalok voltak. Ezt a cikkíró nagy jelentőségűnek ítéli, kezdőlépésnek az általa igényelt kodályi életmű újragondolása felé. Újszerűségét követendőnek tartja. Kocsis Zoltán az eddig
ismert és megszokott előadásmódjától független megfogalmazásban tárta a hallgatóság elé a jól ismert és kevésbé ismert népdalokat.