Aki zenélésre született - írja róla az alcím. Valóban! Abszolút hallása
volt, sokszínű, sokoldalú zenei tehetség. Már 7-8
éves korában kiválóan zongorázott, sőt a szintén zenész barátjával, a későbbi Omega együttesből ismert Benkő Lászlóval operát is szereztek gyerekkorukban. A cikk nemcsak Máté Péter életét, zenei pályáját foglalja össze, hanem a korszakról is képet ad. A hetvenes években nem Máté Péter
volt az egyetlen diplomás popzenész. De a diplomáját nem zenéből szerezte - ez is gyakori volt. Az akkori kor nem fogadta el a műfajt teljes értékűnek, ezért biztonságosabbnak tűnt polgári foglalkozást is űzni, de legalább a képesítést megszerezni. Szintén kortünet, hogy a saját korában nem ismernek el egy művészt. Ebben a korban nem is tekintették művészetnek a könnyűzenét. Máté Péter azonban sokkal több volt, mint egy könnyűzenész. Énekesként is maradandót alkotott, de zeneszerzőként és hangszerelőként talán még maradandóbbat. Olyan nemzetközi sikereket mondhat magáénak, amelyet a kortárs hazai kollégái közül kevesen. Neves világsztárok dolgozták fel dalait és vitték sikerre. Ha szövegeit mai füllel hallgatjuk, kísérteties, hogy benne
van egész élete. Külsejével nem volt megelégedve (valószínűleg mással sem). A melankólia, a szomorúság, az elmúlás a legtöbb dalában ott van. Korai halálát szinte megírta dalaiban. Ahogy énekelte, vasárnap ment el. Nosztalgia, az utókor elismerése a cikk?