Zenéről - szavakban. Rendhagyónaplót olvashatnak egyik hetilapunk olvasói. Horgas Eszter vall egyik legsikeresebb műsorának
születéséről, a Carmenről. Leírja, hogy tizenévesen milyen mély hatást tett rá Carlos Saura Carmen című táncfilmje. Akkor ez Magyarországon igencsak újszerű volt. Carmen szerepébe próbált bújni a tizenéves lány a minden napi életben. Időközben elvégezte a Zeneakadémiát és álmait valóra váltva fuvolaművész lett. De volt egy régi
másik álma, mégpedig a Carmen. Hogyan lehet fuvolával megformálni egy
karaktert, ráadásul egy ilyen erős karaktert? Időközben ré kellett jönnie, hogy a színészet egy másik mesterség, amihez - bevallása szerint ő nem ért - , de mégis megtalálta a módját, hogy eljátszhassa. Egy másik nagy álma valósult meg azzal, hogy maga mellé hívta zenésztársnak a kiváló gitárost, tinédszerkori példaképét, Al di Meolát. Bár többen intették, hogy ne élje bele magát, hogy egy ekkora sztár emiatt Magyarországra fog jönni, de mégis jött. A neves fuvolaművész, a cross-over egyik legjelesebb hazai művészének története nemcsak a kulisszatitkokba enged bepillantást nyerni, hanem története arra is példa, hogy ha valamit igazán akarjuk, fontos nekünk, és kitartunk hittet elképzelésünk mellett, akkor az megvalósul. S lám, ha elkezdünk számolni (olvasva Horgas Eszter történetét), rájöhetünk arra is, hogy nem kell feltétlenül egyetlen kívánságnak lennie, lehet több is.