A cikk tulajdonképpen két zenei album kritikai bemutatása. Sok rajongó fantáziáját megmozgatta a hír, hogy egyetlen koncert
erejéig, de összeáll a Led Zeppelin. Aki abankát ismeri, annak nem kell ecsetelni a hír értékét. Az érdeklődés nagysága mutatja, hogy igényes, jó zenét bármikor el lehet adni. Robert Plant, a Zep egykori legendás éneke a zenekar felbomlása után is aktív zenész maradt. Kilenc szólóalbumot rögzített a szólókarrierje során. Rendkívül széles skálán mozognak ezek az albumok a rocktól, a
kelta népzenei gyökerekhez visszanyúló dallamokig. Ezúttal Alison Kraussal készített közös lemezt. Alison Krauss igazi őstehetség. Ezt a szakemberek díjak sorának odaítélésével honorálták. Már gyerekkorában szerepelt lemezfelvételeken. Mára a bluegrass elsőszámú előadójának tartják. Kettejük közös munkája jól átgondolt, széles spekrumú zene, időben és stílusban egyaránt nagy távokat tesz meg. Az első felvétel 1955-re nyúlik vissza, az utólsó vadonatúj. A kelta zene, a blues, a rock egyaránt megtalálható a zenék hangulatvilágában. Ezt követően a cikk írója egyenként elemzi a dalokat. összességében mindegyikről elismerően szól. leginkább a címadó duettet emeli ki, amelyet a két hang tökéletes találkozásának tart.
A másik lemez kritka a dzsessz világába kalauzol egy
afrikai énekesnő segítségével. Ami a két albumot összeköti, az a tehetség és az előadók, illetve a dalok sokszínűsége. Ehhez lehet még hozzátenni a gyökerekhez való visszatérést. Planték zenéjében ez a kelta zene, Dee Dee Bridgewater esetében az afrikai zene. A felhasznált motívumoka XII-XIII. századba gyökereznek. A stáb a vonatkozó dalokat az eredeti helyszínen, Maliban vette fel. Igényes munkának tartja a végeredményt a recenzens.