Marduk (Babilon istene) az istenek gyűlésén, teljhatalomért cserébe
vállalja a küzdelme az ősistenekkel, az alvilág
erőivel szemben.
Legyőzi őket, és a megölt Tiámat testéből megformálja az eget és a
földet ( 2. kozmogónia). Az isteneknek - szerepüket kijelölve -
lakhelyeket épít, égi képmásukat csillagzattá teszi. Az időt és a
csillagképeket létrehozza. Az ember megalkotását is elrendeli, egy
viszályt keltő rossz isten (Kingu) vérét agyaggal elegyítve megteremti
az embert, akinek "tiszte s kötelessége légyen az
istenek szolgálata".
Marduk legutolsó alkotása Babilon, " az istenek kapuja". A költemény Marduk dicsőítésével végződik.
Az "Enuma elis" a babiloni vallás fontos része volt, szövege minden
újévkor elhangzott. Mitikus ráolvasásként a világrendet biztosította,
egyben Babilon hatalmát erősítette. A szöveg hatását ismétlések, a
próza helyenkénti ritmusossága erősítette.
Vízözöntörténete volt már az ősi sumér hagyománynak is: A mítoszt az
akkádok vették át a sumérektől, s elterjesztették a Földközi-tenger
partvidékén. A Gilgames és a Biblia vízözöntörténetében teológiai
különbségek vannak:
mezopotámiai politeista. Viszont több az azonosság,
mint az eltérés. Egyes motívumok feltűnően megegyeznek, s a két mű
rokonsága vitathatatlan. A madarak kibocsátásának jelentet például csak
az akkád és a héber vízözöntörténetekben szerepel. A Bibliában közölt
szöveg a mezopotámiai mítoszon alapszik, a fordított átvétel lehetetlen.
A mezopotámiai Vízözön-mítosz az ókor más népeihez is utat talált.
Föllelhető például az ind Mahábhárata című eposzban is ( i.e. 1.
évezred vége). A görög mitológiában is a gonosz emberek büntetése
özönvíz volt és csak Prométheusz fia Deukalión és annak felesége Pürrha
élte túl. Ők ketten a hátuk mögé dobált kövekből újították meg az
emberi fajt. ( vízözöntörténet csak ott alakult, ahol volt víz, ahol
nem volt ott más büntető elem volt)
A történeteknek a lényege a pusztulás, az istenek haragja, amely a
bűnös emberiséget elveszejti. Biblia - Bábel tornya ( Gen 1-9): az
emberek ég elleni lázadásának a megbüntetése vagy Sodoma és Gomora
kénköves tüzes esővel való megsemmisítése ( Gen 19).
A pusztulásmondák a hajdankor megszűnésének mítoszai.