A
keresztény egyház legnagyobb ága, mintegy 960 millió tagja van. A
katolikus egyház feje a pápa, aki Róma püspökeként és főapostolaként Szent Péter közvetlen apostoli utóda: a főpapi kormányszervezetet a bíborosok és püspökök alkotják. A
pápa és a püspökökből álló tanítóhivatal határozza meg a katolikus egyház hittételeit. A katolikus egyház és a többi keresztény felekezet között
az egyik legfontosabb különbség, hogy a katolikus egyház jogot formál arra, hogy az alapvető hitbeli tanokról szóló vitákban más püspökök vagy egyházak véleményének megkérdezése nélkül döntsön (pápai tévedhetetlenség). Kevés kivétellel (görög katolikusok) megköveteli papjaitól a nőtlenséget. Az ókereszténység századaiban róma püspökének szerepe egyre nagyobb lett, különösen Nyugat-Európában. A
pápai hatalommal kapcsolatos nézeteltérések a
keleti ortodox egyház kiválásához vezettek 1554-ben, a XVI. Században a reformáció eredményeként a protestáns egyházak váltak ki. A reformáció idején kezdték használni a római katolikus egyház elnevezést, eleinte a protestánsok, akik ezzel azt kívánták jelezni, hogy a római katolikus egyház a keresztény egyháznak csak az egyik ága. Az elnevezés ugyanakkor sok katolikus számára azért volt elfogadható, mert megerősítette a pápának a keresztények feletti főhatalmát. A XX. Század elején X. Pius pápa ellenállt az egyház modernizálására irányuló törekvéseknek, de a második vatikáni zsinat (1962-65) a liturgiában bevezette a nemzeti nyelv használatát a latin helyett, és megkezdte az egyház tanításainak és szervezetének korszerűsítését. II.János Pál (1978-) pápává választása óta a katolikus egyház folyamatosan baráti kapcsolatot tart fenn a keleti ortodox és a protestáns egyházakkal és más felekezetekkel.
További összefoglalók a következőről Katolikus egyház: