Egyházak csoportja, amelyek a keleti egyházszakadás (1054) után elkülönültek a nyugati
katolikus egyháztól. A római katolikus
egyházzal és a prostentantizmussal együtt a kereszténység fő irányzatainak egyike. Ide tartoznak a görög és az orosz ortodox egyház, valamint a kelet-európai és a közel-keleti ortodox
egyházak is, amelyek mind önállóak, bár elismerik a konstantinápolyi pátriárka (egyházfő) tiszteletbeli primátusát. A keresztény egyház kettészakadása akkor kezdődött meg, amikor a Római Birodalom i.sz. 276-ban egy keleti és egy nyugati félre szakadt szét. I. Constantinus 330-ban Rómából Konstantinápolyba helyezte át székhelyét, és ez a város lett a keleti kereszténység központja. A Nyugat-római Birodalom 476-ban bekövetkezett bukása tovább növelte a Konstantinápoly és Róma közötti különbséget. A nyugati egyház a latin kultúrának megfelelően fejlődött, míg a keleti egyház megőrizte görögös jellegét. Az ortodox elnevezést, amelynek jelentése „igazhitű”, 755 óta használják. A XIX. Században az ortodox egyház misszionáriusai és hívei Kelet-Európa felé kezdtek terjeszkedni. Kijevben 988-ban alapították meg az orosz ortodox (pravoszláv) egyházat, amely ma a világ mintegy 150 millió ortodox vallású hívőjének a többségét tömöríti. A két egyház közötti ellentétek a IX. században kezdtek felerősödni. A végleges elszakadásra, az úgynevezett Keleti egyházszakadásra 1054-ben került sor, amikor IX. Leó pápa és Cerularius Mihály konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiátkozták egymást. A szakítás közvetlen kiváltó oka a nyugati egyház niceai hitvallás néven ismert, a 325-ben megtartott Niceai zsinaton elfogadott tana volt, amely a filioque, azaz „és a Fiútól” szóval egészítette ki a hittételt, amely ezután így hangzott: „a Szentlélek… aki az Atyától és a Fiútól származik”, míg korábban csak az Atyát említették.A keleti egyház nem hajlandó elfogadni a pápa primátusát és tévedhetetlenségét. A szakaszék a keresztes háborúk idején tovább mélyült, mivel a keresztesek 1204 és 1261 között megszállva tartották Konstantinápolyt. 1274-ben és 1439-ben is hiába próbálkoztak a két egyház újraegyesítésével. 1965-ben az egyházak vezetői visszavonták egymás kiátkozását, és azóta némi közeledés figyelhető meg közöttük.Az ortodox egyházak szertartásai a konstantinápolyi liturgián alapulnak. Nem alkalmaznak hangszeres zenét, és az istentiszteleteket általában a helyi nyelv archaikus formájában, például ószlávul celebrálják. A püspöknél alacsonyabb rangú papok megnősülhetnek. A Kárpát-medencében megtelepülő magyarság egyszerre került szembe a nyugati
katolikus és a keleti, ortodox kereszténységgel. Magyarország a nyugati egyház hitére tért, de a római katolikus egyház csak a XIII-XIV. századra vált egyeduralkodóvá. A keleti egyház soraiba főként a szerb, rutén és román nemzetiségű népesség tartozott. A görögkeleti vallás Magyarországon 1868-ban nyerte el a teljes egyenjogúságot.