A
protestantizmus a kereszténység három fő ágának egyike a római
katolikus és a görög katolikus egyház mellett. A protestantizmus
a XVI. Századi reformáció folyománya. A név magyarázata az a Protestatio, amelyet a lutheránus kisebbség terjesztett az 1529. évi speyrei birodalmi gyűlés elé. Ezek a reformátorok a katolikus többséget képviselő V. Károly döntése ellen tiltakoztak, amellyel törvényen kívül helyezték a német Luther Márton hitújításait. A protestánsok a Bibliát, s nem a pápát és az egyetemes zsinatokat tekintik a hitelvek legfőbb forrásának. A XVI. Századi
protestantizmus a római katolikus egyház intézményeinek korruptsága és világiassága ellen irányult, egyben babonaságnak ítélt s elvetett bizonyos katolikus szokásokat (pl. a szentek, ereklyék tiszteletét) és hitelveket, így a bűnbánat mentségét.A
protestáns egyházak részben Luther tanait (evangélikusok), részben a francia teológus, Jean Calvin (Kálvin János) – reformátusok – vagy a svájci Ulrich Zwingli tanításait követték. Angliában VIII. Henrik 1534-ben szakított a római katolikus egyházzal, s maga lett a nemzeti egyház feje. I. Erzsébet idején a katolikus és kálvinista, valamint lutheránus tanok összebékítésével reformálták meg az Anglikán egyházat. 1689-ben a Bill of rights kinyilatkoztatta, hogy az uralkodónak protestánsnak és az anglikán egyház tagjának kell lennie. A XVII.század óta újabb protestáns felekezetek jöttek létre, például a baptisták, a metodisták vagy kvékerek.