(dissenterek) Vallási értelemben azok a protestánsok, akik nem fogadják el az anglikán egyház fennhatóságát és szertartásrendjét.
Nonkonformistának nevezeték a puritánokat, presbiteriánusokat, valamint a XVI-XVII.században az
anglikán szertartásokon való részvételt megtagadó katolikusokat is. A reformáció után a
nonkonformisták egy csoportja, az ún. szeparatisták Robert Browne vezetésével kiváltak az anglikán egyházból. A nonkonformistákat különféle büntetésekkel sújtották, például pénzbírsággal. 1620-ban a Zarándok Atyák az üldöztetések elől Észak-Amerikába vándoroltak ki. Az angol polgári forradalom alatt a nonkonformisták, különösen a kongregacionalisták és a baptisták a parlamenti erők oldalán harcoltak. A Stuart –ház restaurációja 1660-ban katasztrofális következményekkel járt a szakadár alattvalókra nézve, mivel a király vallási amnesztiát ígért, de ezt az 1661-79-es „gavallér” parlament semmisnek nyilvánította, s számos olyan kíméletlen törvényt hozott, mellyel visszaállították, sőt meg is erősítették az anglikán egyház hatalmát. 1662-ben a nonkonformistákat megfosztották a szabad vallásgyakorlástól, s a minősítést újabb szakadár csoportokra, például a kvékerekre is kiterjesztették. Az üldözések nyomán további kivándorlási hullám indult az Újvilágba, a kvékerek 1681-ben Pennsylvaniában találtak menedéket. Az 1689-es türelmi törvény hozott ugyan bizonyos fokú liberalizációt, ám Angliában a nonkonformisták egészen 1838-ig nem tölthettek be politikai posztokat. A XX.század kezdetére a „nonkonformista” megnevezést felváltotta a „szabad egyházhoz tartozó”.