A
nagyhét a nagyböjt utolsó hete,mely virágvasárnappal kezdődik és nagyszombatig tart .Csonka
hétnek is emlegeti
a néphagyomány, mert a nagypénteki napi mise állandó részei kimaradnak a szertartásból, és az áldozás is a nagycsütörtöki misén consecrált / átváltoztatott/ ostyával történik.
A virágvasárnap még diadalünnep. Az evangélium tanúsága szerint , ezen a napon vonult be Jézus
diadalmenetben Jeruzsálembe, hogy előkészüljön a nagypénteki áldozatra. A nép pálmaágakat
lengetve , ruháját a földre terítve hozsannát kiáltott neki ,és nagypénteken pedig egyre türelmetlenebbül
követelte a halálát.Ennek a bevonulásnak az emlékét őrzi napjainkban is a virágvasárnapi barkaszentelés.
A pálmát jelképező barkának a néphit szerint varázsereje van.,hamuja elriasztja a gonosz szellemeket,
még a ház környékéről is , és a barka egy-egy szemét lenyelve megóv bennünket a hidegleléstől , és
torokfájástól. Palóc földön szokás volt a virágvasárnapi kiszehajtás, böjtkihordás. A fiatalok a telet , a bajt, a betegséget jelképező szalma, vagy rongybábut énekszóval, ujjongva átvitték ,átdobták a szomszéd falu határába , hogy az ő falujukat és a határt elkerülje a jégeső, dögvész , és minden más betegség. Volt ahol a bábukat elégették,vagy vízbe dobták .Sok helyen pedig varázserőt tulajdonítottak
a nagyhéten végzett munkának , főleg a nagypéntek délutáninak , mert az nagy hasznot, és nagy
szerencsét hozhat.
A
nagyhét utolsó három napja a --Húsvéti
szent Három nap--, már félig ünnepnek számított. A
vallásos emberek e a napokon emlékeztek, és emlékeznek ma is ,Jézus Krisztus kínszenvedéséről , kereszthaláláról és feltámadásáról.
A nagycsütörtöki misén a Glória-Dicsőség éneklésekor , minden csengő, minden harang és az
orgona , dicsérete zengve teljes erővel szólalt meg. Az imádság befejezése után úrfelmutatáskor és áldozáskor pedig , már a kereplő és fakalapács szomorú hangja szól jelezve , hogy az orgona,a csengők,és harangok mind elhallgattak ,és- -Rómába mentek --.Nagycsütörtököt, zöldcsütörtöknek
is szokták nevezni. E naptól kezdve illett minden nap templomba menni . Régmúlt évek hagyománya
szerint a legelső zöld ág,vagy rügy amit ezen a napon találtak az előrejelezte , hogy milyen lesz a
a tavasz ,milyen lesz a nyár.A legtöbb helyen pedig ,e jeles naphoz illően spenótot ebédeltek.
Nagypéntek különösen is kiemelkedik a három nap közül.E nap délelőttjén a hívő nép a templomban hallgatta a János passiót ,Jézus elfogatásának,szenvedésének és keresztre feszítésének a történetét.
A legszigorúbb böjti nap és gyász ideje.A nép azért is imádkozott, és könyörgött e napon , hogy ne
essék az eső, mert az nagy szárazságot jelentett. Az e napon eltulajdonított tárgyak ,szerszámok,
pedig a gazdának vitték el a szerencséjét. Egyes vidékeken nem moshattak az asszonyok,de a
határban sem dolgozhattott senki. .A falu végi patakban azonban aki megmosakodott az megmenekült
mindenféle férgektől, és gonosz lelkektől. Az e napi étkezési szokások közé tartozott a bableves ,
mákostészta,eceteshagymás hal,tojásos-és tejes ételek.
Nagyszombat húsvét ünnepének az előnapja , félünnepnek számított. Kora reggel a ház körülsep -
résével indult ,a rovarokat,férgeket űzték így el .Tisztasággal is kapcsolatos a nagyszombat,mindent kitakarítottak,kimeszeltek,kisöpörtek. Délelőtt még dolgoztak a háztartásban ,és a ház körül , de
délután már az esti föltámadásra és körmenetre készülődtek. Az esti szertartáson már Jézus feltáma-
dásának örülhettek ,amikor megszólaltak ismét a harangok. A feltámadási körmenet után már véget
ért a negyvennapos böjt is. Este már minden háznál sonkát és tojást ettek ,bízva abban hogy ebből
egész évben jut ,majd az asztalukra .