Németh László élete levelekben címmel 2000-ben három hatalmas kötet jelent meg Németh László 1945 és 1975 levelezésének
fellelhető részéből. Az író életének dokumentumait az irodalomtudomány már rég óta nem tekinti az életmű magyarázó elvének. De tagadhatatlan, hogy életnek és műnek, emberi gondolkodásnak és művészi világképnek összefüggései a művészet személyiségformáló hatásának a megértéséhez elengedhetetlen. Mindig feltárulkozik az alkotó személyes érintettsége művének problematikájában. Mű és személyiség tehát szorosan összefügg. Az író életrajza újra fontos az irodalomtudományi kutatások számára. A két elv nem zárja ki egymást, hanem kiegészíti. A műnek az alkotó ismerete nélkül is teljes értékű alkotásnak kell lennie. E levelek tehát fölöttébb tanulságos olvasmányok.
Németh László minden erejével azon volt, hogy a magyar nemzete felrázza, egy új nemzedék felszínre hozásáért küldött. A Nyugat pályázaténak megnyerése után írt egy levelet Osvát Ernőnek, melyben ezt a tervét taglalta. „A Nyugatnak ennyi magyarság sok volt. Ők novellámban a társadalom kíméletlen s már-már cinikus kritikusát vélték horogra kapni,” Úgy érezte, hogy a Nyugat őt szellemi vesztegzár alá helyezi, Osvát pedig kíméletlenül a víz alá nyomja, amint rájön, hogy nem tudja saját céljaira felhasználni. Ez arra ösztönözte, hogy nagyívű programját máshova vigye. A
Protestáns Szemle és a
Napkelte körében talált rá azokra az emberekre, akik hasonlóan gondolkodtak.
A harmadik Magyarország koncepcióját már a húszas évek végén hozzákapcsolta az új enciklopédizmus tervéhez. A magyarság felemelésének kísérletében számára elválaszthatatlan a minőségelv érvényre jutatása. Nem látta lehetetlennek, hogy a balt és a jobbat egyszerre kivetve megcsinálják a harmadik oldalt. A népi írókat a bal oldal részéről súlyos bírálat érte azért, mert részt vettek az 1935 április 16-án Zilahy Lajos villájában a Gömbössel való találkozón. E találkozó részletei ma már közismertek. Egyezkedésről szó sem volt, csupán számon kérték Gömbösön azoknak a reformoknak az elmaradását, melyeket a kormánypolitika ígért. A találkozót követő napon Németh László lemondott a Rádió irodalmi osztályának a vezetéséről.
1932-ben indítja el személyes folyóiratát, a Tanút az új magyar szellemiség kibontakozásának érdekében.