Németh László a nemzet sorsa iránti aggodalom és felelősség megszállottjaként vizsgálta a magyarság történelmét és jelenkorát.
A magyarság sorskérdéseit elemző gondolataival már azok megjelenése idején is éles vitákat váltott ki, 1945 után pedig ezek több bírálatot kaptak, mint az egész életmű, habár ez csak egy huszadát tette ki ennek. Azt hihetnénk, hogy ezek az írások mára tárgyilagos mérlegeléssel, értékük szerint beleépülnek a magyar gondolkodásba, de ez nem így van. A magyarországi szellemi élet semmi jelét nem mutatja annak, hogy képes lenne a
Németh László által képviselt őszinteségre. Ugyanakkor a több mint fél évszázaddal ez előtti idő feszültségében keletkezett írások nem egy fogalma szennyeződött.
Németh László szellemi kibontakozása a Trianont követő időszakra esik. 1928-as Faj és irodalom című írásában arról beszél, hogy a nemzetek öntudata kettős várban őrzi magát: külső az ország, belső a faj. Az országban, a hatalomban csalódva a fajban kerestek az emberek menedéke.