Mai világunkban nem vagyok benne tökéletesen meggyőződve, hogy egy
Shakespeare-rel foglalkozó honlapra milliószám látogatnak
naponta, kiakasztva a Google hírdetésekre kilikkelőket számláló kattintométert. Sajnos Hamlet, dán királyfink nem versenyezhet olyan igencsak meghatározó szórakozásokkal, mint a dán pornóoldalak. Legalábbis gondolom, hiszen – kövezzenek meg érte – kísérletet nem végeztem még ezen a téren, így hipotézisem tudományos szemszögből igencsak ingatag lábakon áll, mint Rómeó szerelemtől átitatva az erkély alatt. Mindenesetre megszületett az a honlap, ahol eredeti szövegben olvashatjuk
Shakespeare műveit az elsőtől az utolsó bötüig. Ez pedig számomra azt jelenti, hogy azért még sincs minden elveszve az emberiséget illetően, legalább is halovány reménysugár fickándozik még a multinacionális fogyasztói kosár legalján, lefedve pár szintetikus kutyakajával és E 142-ből összelögybölt fogyasztókapszulával, a hozzávaló és
felettébb meggyőző „előtte” – „utána” fotókkal együtt.
Szóval van még remény, áll még Buda vára. Azt hogy Budáról mennyien érdeklődnek a XVI. századi angol úriember felettébb érdekes nyelvezetben megírt remekműveiért, sajnos úgy érzem erősen felülbecsülném egy zártkapus futballmeccs nézőszámával. De legyünk optimisták, mióta Harry Potter bevágtatott gyermekeink (és valljuk meg, no – saját magunk) életébe, azóta végérvényes kijelentéseket az olvasási szokások terén nem ildomos tennünk. Fent nevezett varázslótanonc ugyanis rávilágított arra, bár gondolom felettébb nem ez érdekelte „Tudodki”-vel vívott véres csatája kellős közepén, hogy a 10 éves magyar gyermek TUD OLVASNI. Jippíájé. Magyar tanárok ezrei tették le a szikét kezükből és törölték meg gyöngyöző homlokukat a hír hallatán. Talán mégsem kell tovább butítani az érettségi követelményeket, hogy az osztály fele átcsússzon, talán mond még valamit József Attila Mamája, s esetleg eljutunk,oda, hogy 10 emberből megint lesz legalább 3, aki tud idézni majd belőle, s nem csak azt vágja rá, hogy a „padláson tereget”. Persze munka azért van, senki ne higgye, hogy ezután majd könyvtárakat építünk a plázák felső szintjére, s a Győzike show-ban az Antigonét olvassák fel, erős borsodi tájszólással, vagy Borsodival a kézben.
Shakespeare tehát visszatért közénk, velkám bekk. Szegény biztos nem gondolta volna, hogy egyszer még a távoli Kioto netkávézójából is olvashatják A sok hűhó semmiért-et. Körülérte hát a glóbuszt az irodalom pennája, örvendjünk és adjuk hálát Bill Gatesnek. Nyissunk fel egy Coca-Cola-t, bontsuk ki a legújabb marcipános-fokhagymás-ketchupos chipszet, s miután kivettük belőle a legújabb műanyag brontosaurus-figurát, dőljünk hátra laptopunkkal kezünkben, írjuk be, hogy http://shakespeare.mit.edu/, kezdjük el dúdolni, hogy „Henri di éjtsz áj em áj em”, és vessük bele magunkat egy gyors fejessel a VIII. Henrikbe. Nem fogunk csalódni.