Minden egy erdei tisztáson talált titokzatos ládával kezdődik, ami egy misztikus utazáshoz vezet, és ennek főbb állomásait rögzíti naplóbejegyezések formájában a site. A Naplóíró
fotózás közben rálel egy odvas fa törzsében a ládára, benne egy 175 éves naplóra (Scriptus de Fae), amely mellett elsőre közönségesnek tűnő, antik üvegre fényképezett fotónegatívok hevernek. Másolat készül a negatívokról, amelyek addig nem is mutatnak szokatlan viselkedést, amíg véletlenül rájuk nem vetül a holdfény. A fekete-fehér fotókon ekkor fokozatosan színes tündéralakok bukkannak elő. Ahogy telnek a napok, egyre több fotónegatív másolata változik meg. A Naplóíró közben az eredeti
naplót olvasva rájön, ő is veszélybe kerülhet akár a 19. századi napló írója, ha felfedi az emberi és a tündéri világ újraéledő kapcsolatát. Kutatásba fog, egyáltalán neki szánták-e a
láda és a fényképek megtalálását és keresi a kommunikáció lehetőségét a tündérekkel, amely végül olyan formában jön létre, amelyre senki sem számít. A tengerentúlon nagy hagyománya van a különféle középkori fesztiváloknak és a Naplóíró kutatása során meglátogatja ezeket, hogy saját erdei fotóit árulja. A régi fotók egyikén megjelenik az Anam Cara felirat. Nem érti a jelentését, amíg egy őszülő, magas termetű férfi el nem árulja, ez „Lélektársakat” jelent keltául. A Naplóíró egy apró vízi baleset után Gawain útitársául szegődik. Csatlakozik hozzájuk a Bárd, aki egy sajátos könyvből tart mesemondást a fesztiválokon: a könyv lapjai, mintha megelevenednének… A Naplóíró számára is tartogat a Bárd egy személyre szóló történetet egy gonosz varázslóról és egy szolgálólányról, Ambrielről, aki elhozhatja egy sanyargatott királyság számára a szabadságot. A szolgálólány egy szigetre sodródik, ahol egy aranykupát talál. Amikor iszik belőle, egy hang felfedi előtte sorsát és igazi valóját, ő lesz a kapocs az emberek és a spirituális világ között. A Bárd a történetet itt hirtelen megszakítja, és nem árulja el a naplóírónak a befejezést; de sejthető ez is egy nyom a tündérnaplók titkának megfejtéséhez. A nyár végén elválnak útjaik és a Bárd egy kulcsot ad ajándékba a Naplóírónak, aki hazatérve újra előveszi a 48 negatív üveglemezeit. Az egyik 175 éve készült felvételen felismeri Gawain arcvonásait, akivel alig pár hete ült együtt a tábortűznél… A ládában volt egy második napló is, egy figyelmeztetéssel, amíg „Pangia” ideje el nem jön, nem szabad nekiállni az ismeretlen ősi nyelv megfejtésének. A hazatéréskor viszont megjelenik ennek a tündérnek a neve egy másik fényképfelvételen. A Naplóíró ekkor kinyitja a második naplót és annak ősi írása átváltozik olvasható, angol nyelvre. Ez a napló a tündérek és az emberek közös történelmét és egymástól való elszakadását írja le, célozva arra, hogy a folyamat megfordítható. A láda fedele alá rejtve volt még egy dolog, ami egy lapos fémből készült iránytűre emlékeztet. Ezen van egy zár, amibe pontosan beleillik a Bárdtól kapott kulcs. Kinyitva a zárat az iránytű szétesik, és napvilágra kerül egy összehajtogatott térkép. A térkép Hawthorne Cottage-re vezeti el a Naplóírót, ahol megleli a harmadik naplót, ami tele van egy Ambiel nevű szolgálólány történeteivel… A naplóbejegyzések itt tartanak jelenleg….
További ismertetés a következőről http://www.faeriejournals.com