A
média és az
erkölcs ma Magyarországon köszönő viszonyban sincs egymással. A mai pénzközpontú világban, nem számít az újságíróknak
a másik ember magánélete, jogai. Persze nemcsak az írott sajtóban jellemző az erkölcstelenség, hanem a tv-ben, a rádióban is nap mint nap láthatunk ill. hallhatunk példákat. Hova tart a világ? Tehetjük fel a kérdést, de választ senki nem tud adni.
A médiából ömlő szenny mindenkire káros. A kisgyerekekre, akik az agresszív meséken nőnek fel. A gyerekbűnözés szorosan összefügg a médiával. Az interneten egy gyilkosság is részletesen le van írva, amit bárki elolvashat. A
média, ma abból él, hogy úgynevezett „celebek” életét közvetíti a beleegyezésükkel, vagy anélkül. A sztárok is jó pénzt kapnak ezért, tehát ők sem tekinthetők áldozatnak. Az igazi áldozat, a felnövekvő nemzedék, akinek már ez a természetes. Ebben nőnek fel, a folyamat megállíthatatlan lesz, az erkölcsi züllés elkerülhetetlen lesz. A médiát és az erkölcsöt sok helyen nem választják külön. Különböző katolikus rádiókban egybeveszik őket, az emberi méltóságot tiszteletben tartják. A közszolgálati újságok, tv-k nem is említhetők egy lapon a kereskedelmi médiával, hiszen a célközönség ugyanaz, csak a feladat nem. A közszolgálati média tájékoztat, de nem ködösít. A kereskedelmi pedig a termék eladása érdekében bármit megtesz(akár hazudik is),akkor is, ha a termék maga egy ember. A helyes erkölcsi magatartás kevés helyen tapasztalható a mai magyar médiában. De külföldön sincs másként, a legjobban megélő újságírók, riporterek, azok, akik célja nem az erkölcsi tisztaság megőrzése Az újságíróknak nincs kire mutogatniuk, „mind felelősek vagyunk, van, aki azért, mert adta alájuk a lovat, mások azért, mert eltűrték, amit tesznek.”. A mai pénzközpontú világban, természetesen a pénz a legfőbb mozgatóerő, de nem lenne szabad hagyni, mindent az uraljon. A politika sem marad ki, az erkölcstelen médiából. Naponta cikkeznek a politikusok életéről, jelentéktelen kis apróságokról. Az igazat, ami igazából fontos azt elhallgatják. A média is le van fizetve. Sajtószabadság annak van, akinek pénze van. Csodálkoznának a márciusi ifjak, ha látnák hogy hogyan lehet valaki újságíró, hogyan kerülhet be valakinek egy cikkje egy neves újságba. Hiszen szigorú cenzúra van ma is, méghozzá a pénztárca. Persze ezek csak negatív példák. A pornográfia a másik súlyos aggály. Lealacsonyítja a nőket és gyermekeket, mert összekeveri az erőszakot és a kegyetlenséget az érzékiséggel. A polgárok minden országban növekvő számban vélik úgy, hogy itt az idő néhány korlát felállítására. A gyerekek túl korán érnek, hamar kapnak szexuális felvilágosítást, azt sem megfelelően, hiszen a televízióban ill. az interneten látható pornófilmek nem egyenlőek a felvilágosítással.A számítógépes játékok elterjedése alapvetően nem állítható meg, hiszen a technika fejlődik, de a minőségét meg lehetne válogatni. Szigorítani kellene az árusítást. Sajnos a mostani média helyzetéről nem sok jó mondható el. Az erkölcsi normák megváltoztak.
Véleményem szerint nincs tömegmegváltás; mindenkinek egyénileg kell eljutnia az erkölcsig. Valamennyiünknek dolgoznunk kell magunkért, nem hagyni, hogy elsodorjon minket az áradat, bár néha könnyebb lenne azt a csatornát bekapcsolni, amelyik nem késztet gondolkodásra, hanem könnyedén el lehet fecsegni róla.