Gyimesnél védték Magyarország határát
Győztes II. világháborús
csatára emlékeztek szombaton, szeptember elején a gyimesbükki Bilibók-tetőn. Az ezeréves határ közelében, 63 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 1-jén a 4. Székely Határőrezred – Deáky Béla zászlós vezette csapata – visszafoglalta az oroszoktól a Keleti-Kárpátok egyik stratégiai magaslatát, a Bilibók-tetőt – írja a Csíki Hírlapban (Erdély – Románia) Dobos László.
„1944 őszén az orosz csapatok a Gyimesi-szorosnál elérték Magyarország határát. Itt, a jobb szárnyon a Sebő Ödön főhadnagy vezette 32-es határvadászok, a Rákóczy-várnál és a Tatros folyó mentén a német csapatok védték az országhatárt. A balszárnyon a 4. Székely Határőrszázad rendezkedett be, édesapám, Deáky Béla zászlós vezetésével” – emlékezett vissza a történtekre Deáky Imre. Az orosz csapatok betörtek a balszárnyon és elfoglalták a Bilibók-tetőt. Böbl Gyula ezredes parancsára a 4. Székely Határőrezred szuronyos rohammal visszafoglalta a stratégiailag nagyon fontos tetőt. Az ütközetben két géppuska szüntelenül lőtte az orosz állásokat, mialatt a Szőcs András és Gergely Aladár vezette szakaszok bekerítették az oroszokat. Az édesapja által hátrahagyott történteket Deáky Imre elevenítette fel. Az ütközet helyére pár évvel ezelőtt keresztet állítottak a helybeliek, tavaly kőből készült emlékmű került a közös sírban fekvő katonák hantjára. Ketten jöttek el a bajtársak közül az idei megemlékezésre: a gyimesi Tankó Antal és a csíkszeredai Orbán Ferenc, mindketten 83 évesek. A Gyimesi-szorostól mintegy 10 km-re, tengerszint felett 1300 méteren fekvő Bilibók-tetői emlékmûvet egyébként Orbán Feri bácsi faragta. A kőtömb a közeli, a régi határt jelző Sánc-patakából került ki. Rajta áll a történelmi Magyarország határvonala, amelyet töviskorona szegélyez és egy magyar katona szuronyos puskával, vele szemben pedig orosz katona géppuskával.
Az idei megemlékezésen Salamon József gyimesi plébános celebrált szentmisét, ünnepi beszédében többek közt a magyar történelem (Szent Istvántól ’56-ig) ma is érvényes tanulságaira hívta fel a figyelmet. Arra kérte híveit, gyűjtsenek össze minden világháborús emléket, történetet, hogy ezek megmaradjanak az utókornak.
A Történelmi Vitézi Rend szervezésében létrejött emlékünnepséget helyi cserkészek szavalatai, közös ima és a himnuszok eléneklése tette emlékezetessé.