Shvoong kezdőlap
>
Internet És Technológia
>
Újságok
>
Csíki Hírlap, Székely Judith.
.
>
Csíki Hírlap, Székely Judith.
Summary rating: 5 stars
(1 Minősítések)
Látogatások : 91
Comments : 0
szó : 900
írta :
martonosyistvan
Kiadás kelte: október 09, 2007
„Olyan, mint a rockzene, csak a miénk”
Közös ünneplésre hívott nemr
ég a Csíkszeredai Szakszervezetek Mûvelődési Házába a Barozda együttes, a három évtizedes születésnapját ünneplő táncházmozgalom székelyföldi elindítója. Úgy robbant be ezelőtt harminc évvel, akár a Beatles Angliában – mondja Simó József, a Barozda egyik alapító tagja a táncházról, amelyre rövid idő alatt ráharapott a fiatalabb generáció. Aztán lassanként beverekedte magát a köztudatba:
ez
a saját kultúrkincsünk, észrevétlenül mindig is táplálta a kultúránkat. Mit jelentett a táncház akkor és ma, milyen szerepe
volt
a Barozdának a mozgalom elindításában – többek közt erről beszélgetett a jelenleg Svédországban élő zenésszel az újságíró -
írja a Csíki Hírlap egyik szeptemberi számában
Székely Judith. Ebből közlünk részketeket.
– Miként fogadták ezelőtt harminc évvel a Barozdát, a táncházat?
– Ez akkoriban
egy
teljesen új műfajnak számított, bár a népi kultúrából, élő forrásból merített. Nagyon vegyes volt a fogadtatása, azt is mondhatnám, úgy robbant be, mint annak idején a Beatles Angliában: teljesen új hangzás, új gyerekek új frizurával, új viselettel, új mentalitással. Az akkori rendszer vezetői, Csíkszereda KISZ-bizottsága, a városi kultúrintézmények annak ellenére, hogy nem volt teljesen kategorizálható jelenség, támogatóan, pártfogóan viszonyultak hozzá. A közönség reakciója megoszlott: a fiatalabb generáció határozottan ráharapott, érezte, ez majdnem olyan, mint a rockzene, csakhogy a miénk. Egyfajta nemzetiség önérzettabletta, kultúrhiányt pótolt, az iskolában, az akkori médiában hiánycikknek számított, nem is beszélt róla senki. Fel kellett fedezni, be kellett hozni a városba, és ennek valaki a közönsége kellett legyen. Mi voltunk a művelői, de ez nem lehetett volna így, ha nem találunk megfelelő közönségre.
Az akkori idősebb generáció részéről vegyes fogadtatásra talált. A diákok keddenként jártak az első táncházakba, aztán szerdán a bentlakásban vagy a tanárok részéről rendszerint megrovásra került sor. Aztán szép lassan beverekedte magát a köztudatba.
– A táncházról azt tartják, életformát is jelent...
– Ez így igaz. Ha belepillantunk a mai társadalom rétegződésébe, nem mondhatjuk, hogy a táncház általánosan elfogadott kultúrérték. Továbbra is vannak társadalmi osztályok, amelyek az úgynevezett magas kultúrához, klasszikus zenéhez, operához, zongora-, hegedűversenyhez előbb fordulnak, mint a népi kultúrához. De nem ez a lényeg. Fontos, hogy ez egy élő forma, hogy sikerült átmenteni, sőt, sikerült visszamenteni is. Egyes falvakban, ahol a polgári hatásoknak köszönhetően a hagyomány kiveszendőben volt, amikor látták, hogy a városi gyerekek kincsként, értékként használják, hirtelen újra felfedezték saját értékeiket, és számtalan falut vagy tájegységet tudnánk felsorolni, ahol ez visszahatott. Újraéledt a táncoló-, éneklőkedv, továbbélt a zenélési hagyomány.
– Külföldön hogyan fogadták a Barozda fellépéseit, inkább a magyarokat mozgatta meg?
– Ez nagyon mélyre vágó kérdés. Azt kell mondanom, hogy az idegen környezet, ahová mi elvándoroltunk, elmenekültünk, szívesebben és jobban fogadta, mint az emigráns magyarság. Van egy magyar emigráció, amely a ’40-es években, aztán ’56 után ment el – ezek a generációk azt a kultúrát vitték magukkal, amelyik távozásukkor volt érvényben, és azt is őrizték meg. Tulajdonképpen ez ránk is érvényes, egy megkövesedett, 20 évvel ezelőtti állapotot hordozunk. Akkor mentünk el innen, mikor a táncházmozgalom dúlt-fúlt mérgében, hatalmában... A két világháború között, a negyvenes években, az ’56-ban kivándorolt magyarság még keményen nótázott, neki az volt a magyar
kultúra
. Így rögtön ellentmondás adódott, amikor kimentünk, mert egy olyan kultúrát képviseltünk, aminek a táncház, a falusi kultúra, a népzene, az eredeti néptánc volt az alapja. Ez a két kultúra nem igazán tudott találkozni egymással. A Barozda magja Svédországba, ugyanabba a városba került – ez nagyon előnyös helyzetet teremtett, egyrészt a megmaradás, az életérzés szempontjából, tudtuk folytatni, amit akartunk: magyarul énekelni, zenélni, táncolni. Másrészt ugyanezt kifelé egységesen tudtuk megmutatni. Nagyon hamar elfogadtak, Nyugaton amúgy is úgy tudják, hogy Erdély egy népzenei kincstár...
– Milyennek látja az elmúlt évek hozta változásokat?
– Amennyiben azt eredményezi, hogy egyre több fiatal vesz részt ebben a mozgalomban, csak pozitív lehet. Végül is egy
zenei
és mozgáskultúrai művészeti-anyanyelvi kultúráról van szó. Kodály régen megmondta: zenei
anyanyelv
kell, anélkül nem állhatunk biztos alapokon, anélkül nincs mire építenünk, rátegyük akár az idegen behatásokat. Az európai nyitottsággal, az Unióba való belépéssel mindenféle nyugati kommerciális kultúra áramlik befelé. Ezt csak akkor tudjuk nagy biztonsággal kezelni, ha van egy biztos alapunk, amire építsünk. A népi kultúra, a zenei anyanyelv az egyetlen, ami biztos szűrőt ad. Nyugaton már lehet látni, hogy a sok kommersz hatás mennyire át tudja venni az identitás biztonságát nyújtó kultúra helyét. Északon egyértelműen az angolszász kultúra, az amerikai pop-, rockzene uralkodik. Ha egy svéd fiatalhoz fordulok, s megkérdem, hogy te mitől vagy svéd, nem igazán tudja megmondani. Svédország nagyhatalom a popzenében, bár angol az együttes neve, angolok a szövegek stb. Az ő kultúrájuk teljesen feloldódott ebben a nemzetközi angolszász pop-kultúrában...
– Hallhatjuk még a régizene fesztiválok valamelyikén a Barozdát?
– Persze, meghívást, illetve „felszólítást” kaptunk a jövő esztendőre, nem elképzelhetetlen, hogy itt leszünk. Lévén, hogy mi is 30 évvel idősebbek vagyunk, időnként kisebb-nagyobb javításra szorulunk, a társaság néha foghíjas, de szívesen dolgozunk tovább...
További ismertetés a következőről Csíki Hírlap, Székely Judith.
Bibliográfia
Csíki Hírlap, Székely Judith.
Értékelje ezt a kivonatot. :
1
2
3
4
5
Értékelje ezt a kivonatot. :
1
2
3
4
5
Köszönjük a minősítést.
>
Címkék
Anglia
Beatles
József
Svédország
Csíkszeredai
Barozda
Szakszervezetek
Mveldési
Simó
Kodály
Hogy
És
Shy
Lássa el címkékkel ezt a kivonatot.
Megjegyzések
Fűzze hozzá véleményét.
További összefoglalók a következők szerint martonosyistvan
Romania Libera
Romania Libera
Romania Libera
More
------
Fordítás
Write
Nyomtatás
Küldés
E kivonat olvasói olvassák el a következőket is:
Tudod, hogy nincs bocsánat
Virgin Girls stories No. 2 - Alíz
Csíki Hírlap, Szőcs Lóránt.
Angliától Nagy-Britanniáig
KENNETH CLARK: Románc és realitás
Kirándulás a pokolba
A Zene mint gyógyszer
GÖDEL - ESCHER - BACH - Egybefont gondolatok birodalma
Teisták és ateisták
Phantasmagoria 1/1
Legutóbb Shvoong tagok
További erről Újságok
Hargita Népe, ANTAL ILDIKÓ
Csíki Hírlap, Dobos László.
Csíki Hírlap, Daczó Dénes.
Csíki Hírlap, Kovács Attila
Hargita Népe, FERENCZ IMRE
Csíki Hírlap, Daczó Dénes.
Legnépszerűbb
.
.
Előfizetés
A Shvoong névjegye
Bejelentkezés
Elektronikus levél
Jelszó
Bejelentkezés
Foglalja össze az emberi tudást a Shvoong-on
›
Join us!
«
»
Könyvek
Internet és technológia
Filmek
Tudomány
Bölcsészet
Üzlet és közgazdaságtan
Jog és politika
Társadalomtudományok
Gyógyászat és egészség
Újságok
Írjon most
Popular Subjects:
Kisvállalkozások, vállalkozás
Filozófia
Humor és szatíra
Újságok
Szentírások
New on Shvoong
Nyelvek |
▼
ภาษาไทย
čeština
Dansk
Deutsch
English
Español
Français
Indonesia
Italiano
Magyar
Melayu
Nederlands
Norsk
polski
Português
Română
suomi
Svenska
Tiếng Việt
Türkçe
Ελληνικά
Български
русский
Српски
Узбек тили
עברית
عربي
فارسي
हिंदी
ქართული
한국어
日本語
简体中文
繁體中文
Összefoglaló
Írás
Blog
Írjon nekünk
Címkék
Hirdessen nálunk
Csatolás a honlapunkhoz
Felhasználói szerződés
Írjon nekünk
Webhely térkép
Tagok
A Shvoong névjegye
Blog