Gyergyó villamosításáról A 100 éves Gyergyószentmiklóst köszöntő Az élő város rendezvénysorozat
keretében a Pro Libris Könyvbarátok Egyesülete, a Salamon Ernő Irodalmi Kör, valamint a Városi Könyvtár vendége hétfőn dr. Márton László mérnök volt. Gyergyói műszaki hagyományaink nyomában című előadása után többen bekapcsolódtak az érdekes téma, a város energetikai ellátása történetének kibontásába. - írja a Hargita Népe napilap (Erdély, Románia) egyik októberi számában BajnaGyörgy.1903. március 15-én kigyúltak az első villanyégők a városban. Márton László ettől az eseménytől vette leltárba a város villamos energiával való ellátásának történetét, a megvalósítások mellett számos meg nem valósult tervről is szólva. A legjelentősebb közülük a Gyilkos-tó 42 km2-es vízgyűjtőrendszere víztömegének hasznosítására elképzelt villamos erőmű tervei voltak. Később a Kis-Békás-patak vízgyűjtőrendszerével összesen 125 km2-esre tervezték növelni a hasznosítandó vízgyűjtőt. Szerencsére nem lett belőlük semmi – hangsúlyozta a dr. Márton, hiszen felmérhetetlen kárt okozott volna a természet e ritkaságaiban, mint amilyen a Gyilkos-tó és a Békás-szoros. Ha csak arra gondolunk, hogy egyik terv a tó vízszintjének 6 méterrel való megemelését célozta, vagy a másik, a szorosban építendő gát gondolatát ringatta, valóban örvendhetünk, hogy végül nem valósultak meg e tervek – nyugtázta. A beszélgetés alkalmával a Gyergyói-medence ivóvízellátásának gondjairól is szó esett. Egy érdekes felvetés is elhangzott, nem kevésbé félelmetes, mint a Gyilkos-tó vízszintje megemelésének hajdani terve: a Kis-Békás vizét látják egyesek arra alkalmasnak, hogy áthozva a hegyen ne csak energiafejlesztésre használjuk, hanem az ivóvíz biztosítására is. Az ötlet műszakilag nem kivitelezhetetlen! A Kis-Békás Gyergyó felé pumpálása, vezetése nem okozna az egész földre kiható katasztrófát, de hogy nem maradna környezeti következmények nélkül, az biztos. Még jó, hogy nem lesz semmi belőle. Állítólag vállalkozót is találtak volna a megvalósításhoz. Dicséretes a jövőre gondolni, s a víz jövőnk, életünk egyik legfontosabb lételeme. Álmodjunk, tervezzünk, valamelyik bizonyára megvalósulhat egyszer. Arra ellenben álmodozás közben is gondolni kell, hogy amit olyan pontosan alkottak meg, azt ne bántsuk. Hagyjuk a folyókat a nekik megszabott úton haladni, s akkor teszünk jót, ha minél kevesebbet – azt is igen megfontoltan és körültekintően – avatkozunk be a természet dolgaiba.