Polgári társadalom és állam
Summary rating: 3 stars
1 Minősítések
Látogatások
:
104
szó:
600
Kiadás kelte: május 28, 2007
Polgári társadalom és állam A Polgári társadalom a középkori városi társadalmakból keletkezett, a XVII-XVIII. sz. - ban kiformálódva. Alapja a politikai előfeltételektől mentes polgári magántulajdon. Ennek fő jellemzője: nem feltételezi a tulajdonos vmely politikai közösséghez való tartozását. E tulajdon egy piaci rendben szabadon értékesíthető értéket teremt. Formái: tőketulajdon, munkaerő - tulajdon. Az újkor előtti társadalmak politikai jellegűek voltak, vagyis a vagyon nagysága és jellege, születés, a munka módja, képzettség, társadalmi státusz kijelölték az egyén helyzetét az állami-politikai renden belül. Megszüntette a politikailag meghatározó jellegét a tőkés árutermelés és politikamentessé tette a „társadalmi” különbségeket, s megszületett a magántársadalom .A polgári forradalmak megteremtették a polgári társadalom állami és jogi formáit. Németalföldön, Angliában a XVII -XIX. sz. - ra, Nyugat-Európában a XIX. sz. - ra tehető a polgári társadalom „politikai”, ”polgári” állami képződménye. Fő sajátossága: a közhatalom gyakorlása önálló tevékenységgé alakult és önállósult, a politikától függetlenedett a gazdasági uralom. A politikai gondolkodást alternatív eszmék ún. ”izmusok” kezdték uralni. Négy legjellegzetesebb: liberalizmus, konzervativizmus, szocializmus, nacionalizmus. Ezek politikai cselekvést orientáltak az egyes állam-. politikai rendszerek legitimálásának eszközeiként. Központi szerveződési elv: magánjellegű és közösségi létformák és tevékenységek elválasztása, amelyeket közvetítőmechanizmusok kapcsolnak össze Ezek közül a legfontosabb: a politikai nyilvánosság, a társadalmi érdeket politikai akarattá formáló politikai pártok rendszere és az érdekérvényesítés szervezetei. Sajátos funkciójuk: a társadalom segítségükkel döntésük elfogadására és igazolására kényszerítheti az állami szerveket. Általánosan elfogadott, hogy az állami és politikai rendszereknek legitimnek, döntéseiknek jogszerűeknek kell lenniük. A modern jog kiszámítható. A jogegyenlőség fokozatosan történt. A magánjogi szabadságjogokban való egyenlőséget követte a közélet, közhatalom befolyásolási területe, vagyis a „pozitív” részvételi jellegű jogokra (választójog) való kiterjesztés. XIX. sz. – ban politikai rendszerek születtek, melyek az egyéni szabadságot védték és a politikai rend működését biztosították. A leghatékonyabb hatalomszervezési mód, amikor az önmagát korlátozza, azaz megosztották. Először az államhatalmi ágak elválasztásának és egymást ellenőrző, fékező és ellensúlyozó gyakorlatában valósult meg, majd a pluralista rsz. – ek kiépülésével nyert új értelmezést. A hatalom vertikális megosztását, decentralizálását, a helyi önkormányzatok biztosították. A helyi hatalomgyakorlást és a politikai rend alulról való építkezését a föderalizmus kapcsolta össze a politikai egység követelményeivel. A polgári államokban a politikai érdekérvényesítés korábbi formái kibővültek. Legszembetűnőbb a modern parlamentek kialakulása, a parlamentalizmus gyakorlata. Az állami és politikai rend legfőbb szervező elve, hogy az egyes társadalmi érdektörekvések között politikai konszenzus teremthető. Úgy, hogy a felek elfogadják a másikat „meggyőzni” nem „legyőzni” kell. KKEu. - ban a polgárosodás gyorsan, de tagolatlanul, a hagyományos értékek felszámolásával született meg. A tőkés fejlődés beépült a korábbi gazdasági és társadalmi rendbe. Kettős társadalmi struktúra alakult ki: hagyományos uralkodó osztályok mellett polgári csoportok, a parasztság mellett a nagyvárosi munkásság.
További kivonatok a következőről Polgári társadalom és állam