A modern állam megszerveződése
Summary rating: 3 stars
2 Minősítések
Látogatások
:
117
szó:
900
Kiadás kelte: május 28, 2007
A modern
állam megszerveződése
Hatalommegosztás A „jó állam”, mely az adott közösségnek jó, az egy politikai feltevés az állam berendezéséről, melyet az államforma-tanok fejtenek ki. Azaz milyenek legyenek az állami szervek, és milyen viszonyban álljanak egymással, hogyan álljanak fel és működjenek. A politikai berendezkedés mikéntjére a hatalommegosztás tana adja a választ. Ennek gyakorlati célja a szabadság biztosítása (állammal szemben igényelt egyéni szabadság), mely csak a hatalom megosztásával lehetséges. Sikere azon múlik, hogy érvényesül – e a bírói függetlenség, a végrehajtásnak megvan – e a kellő mozgástere a parlamenti ellenőrzés mellett, a törvényhozás nem függ –e mástól csak választói bizalmától. A hatalommegosztás az állami szervek közti munkamegosztást fejez ki, arra utalva, hogy az állam intézmények tagolt, de összeműködő rsz.- ét jelenti. A „polgári demokráciaként”, olyan állami berendezkedést tesz lehetővé, mely rendszeres választáson alapuló képviseletet, képviseleten alapuló törvényhozást, törvényhozásnak felelős végrehajtást, törvényeket alkalmazó szervezetileg, politikailag független bíráskodást jelent. Vagyis intézményesen összekapcsolt állami szervek rsz. – ét. Törvényhozás A hatalommegosztás egyik ágaként tűnik fel. Funkcióként magatartási és szerveződési mintákat hoz létre, de ez nem azonos szervezeti tevékenységével. Testülete hivatalos felhatalmazás alapján végzi a jogalkotást, amely fő tevékenysége. E felhatalmazás az alkotmányból ered. Ha nem válik el az alkotmányozás és törvényhozás alanya, a törvényhozás kötve van egy olyan jogforráshoz, melyet bármikor módosíthat. Hogy ezt ne tehesse az alkotmányozás akadályai a minősített többség, népszavazási megerősítés biztosítják. Az „alkotmányosság” követelménye a törvényhozó testület, mint jogalkotót, a „jogállamiság”, mint politikai testületet tekinti. A törvényhozás típusait N. W. Polsby két részre osztja: van – e különült specializált törvényhozás, ill. a törvényhozás nyílt v. zárt politikai rsz. keretében működik (zárt, ha a hatalmi központ elkülönül a társadalom egészétől, abba való be -, kikerülésbe tagjainak nincs beleszólása, nyílt ennek ellentéte). Négy alaptípusa: 1. Nem specializált törvényhozás zárt politikai rsz. – ben: A társadalom egy kis csoportja birtokolja a hatalmat. Törvényt paranccsal hoz, melynek alapja az állami kényszerapparátus feletti korlátlan rendelkezés. 2. Specializált törvényhozás zárt politikai rsz. – ben: A komplex társadalmakat egyszemélyes hatalommal, a hatalmi munkamegosztás és szervezeti tagolódás minimális szintje nélkül nem lehet irányítani. Ez vezethet „szavazógépként” használt törvényhozó testületek felállításához (szocialista parlamentek). Ez a modell a jogrendet csak korlátozottan és ellenőrzötten teszi lehetővé. 3. Nem specializált törvényhozás nyílt politikai rsz. – ben: Itt a közvetlen demokrácia fórumai megvannak. A polgárok beleszólhatnak a fontos döntésekbe, törvényeket hozhatnak, de ezt formátlanul a gyűlések kollektív bölcsességére hivatkozva teszik. 4. Specializált törvényhozás nyílt politikai rsz. – ben: Ma e típus jelenti a törvényhozást, ennek megléte esetén beszélhetünk parlamentarizmusról. A testület szerkezete: két v. egykamarás. A kétkamarás a rendi gyűlésekre tekint vissza, megőrizve az „alsóház”(választott) képviseleti jellegét, a „felsőház” születési v. (delegált) képviseleti elven való betöltésével szemben. E tagolásban az „alsóház” politikai választások útján áll fel. Az egykamarás rsz. – ben v. a tisztán politikai elv v. a képviselet más módja jut érvényre. A kétkamarás rsz. – ben a nem-politikai társadalmi tagoltság intézményes megjelenítést igényel. Ha ez nem történhet meg a törvényhozáson belül, úgy különböző fórumokon történik meg. A döntések tényleges meghozatala így kiszorulhat a parlamentből megkérdőjelezve a parlamentarizmust. Végrehajtás A végrehajtó hatalmat az abszolút állam „maradványának” tekinthetjük. A végrehajtás a törvényhozásnak és a bíráskodásnak az abszolút államról való leválasztása után maradó „államrész”. A hatalmi ágak elkülönülésének három lehetséges válasza: 1. Funkcionalista szemlélet: A hatalmi ágak közt három különböző funkció szerint tehető különbség. Így ha a törvényhozás feladata a törvények alkotása, a végrehajtásé ezek érvényrejuttatása, a bíráskodásé a törvények konkrét tartalmának megállapítása, alkalmazása. A hatalmi ágak „multifunkcionálisak” is. 2. A hatalmi ágak eltérő eljárása: Törvényhozásnál nagy, tagolt, nem „szakértő” nyilvános vitáinak eredményeként meghozott döntéseket látunk. Bíráskodásnál kis, zárt szakértő testületek szabályozott, formalizált eljárása a felek közti vita konkrét eldöntését célozza. Végrehajtásnál szakembereket találunk, de nincsenek nyilvános viták, formális döntési szabályok. A hatalmi ágak eljárási szempontból „multiproceduálisak”, különösen a végrehajtás mellé nem rendelhető kötött, sajátos eljárás. 3. Történeti-normatív magyarázat: Lényege, hogy a háromhatalmi ág az egységes (abszolút) hatalomról vált le és fordult szembe a képviseleti törvényhozás és a független bíráskodás, hogy a monolitikus államhatalom a végrehajtó-hatalomra korlátozódjon. A monolitikus hatalom „trialitikussá” vált. Ez a magyarázat nem szól a végrehajtó hatalom kialakulásáról, mert az a központi kormányzat részeként eleve megvolt. Feladatai, működése széleskörű, önálló jogokkal rendelkezik, ideértve a delegált jogalkotást. Nem homogén.
További kivonatok a következőről A modern állam megszerveződése