Az állami hatalom egysége és korlátozottsága
Summary rating: 4 stars
1 Minősítések
Látogatások
:
139
szó:
600
Kiadás kelte: május 28, 2007
Az
állami hatalom egysége és korlátozottsága
Az állami szuverenitás Ha egy államnak v. szerveinek hatalma van felettünk, ennek alapja, hogy ő az államhatalom részese, azaz jogi joga van ezt tenni. Az államhatalom olyan hatalmi tényező, melynek legitim alapja van erőszakot alkalmazni. Az államhatalom absztrakt fogalom. Egy meghatározott területen két államhatalom csak polgárháborúban lehet. Békeidőben kizárólag egy államhatalom gyakorolhat ellenőrzést. Egyedül az államhatalom alkalmazhat törvényes módon fizikai kényszert, ő a legmagasabb, legerősebb, egy adott területen csak egy lehet, kifelé, a nemzetközi viszonyokban független. E tulajdonságok összefoglalóan a szuverenitás elemei. Jellemzői: a szuverenitás az Állam főhatalma, mert teljes, korlátozhatatlan, egyetemes, egységes. Teljes, mert nincs olyan jogkör, mely ne lehetne a főhatalom része. A szuverén fölött nem áll más hatalom, kizárólagos jelleggel dönt a közügyekben és legális fizikai kényszerítés monopóliumával rendelkezik. Minden más hatalomtól független és azok nem korlátozhatják. Egyetemessége egy adott területen minden szervezetre, személyre kiterjed. A szuverén különböző szervei együtt gyakorolják a főhatalmat, és az oszthatatlan főhatalmat nem lehet több szervre bízni, mert megszűnne, mint állam létezni. A szuverenitásnak külső és belső oldala. A belső jelenti, hogy a szuverenitás gyakorlója az állam területén a legmagasabb hatalom, a külső, hogy más államoktól független intézi ügyeit. A szuverenitás az állam tulajdonsága, e nélkül nem állam az állam. Kialakulása a feudális államok „modern” állammá válásával egyidős, amikor a hatalom koncentrációja jelenik meg bennük. A kisebb feudális hatalmak fölött a központi államhatalmak átveszik az ellenőrzést, elvonják a jogaikat. Ez időszak fő ideológusa, a francia Jean Bodin szerint: „A szuverenitás egy állam abszolút, állandó hatalma, de előfordulhat, hogy vknek. abszolút hatalmat adnak egy időre, mégsem nevezhető szuverén uralkodónak, mert hatalmuk nem állandó”. Fordítva: „az uralkodónak feltételekkel adott szuverenitás nem szuverenitás”, mert nem abszolút. Bodin összegyűjti a jogköröket a szuverenitáshoz: 1. Törvényhozás joga 2. Kiváltságok, mentességek 3. Háborúindítás, békekötés joga 4. Bíráskodás joga 5. Kegyelmezés joga 6. Tisztségviselők kinevezési joga 7. Pénzverés joga 8. Adókivetés joga E jogokat ma „kizárólagos állami hatásköröknek” nevezzük. Azaz egy állam szuverén, ha ezeket a jogokat birtokolja. A Magyar Köztársaság Alkotmányában e jogköröket a különböző állami szervek jogköreinek nevezik. Szuverénnek eredetileg nem az államot, hanem a királyt tekintették. Evvel párhuzamos a népszuverenitás tana, a a politika fő elve, melyet a XVIII. sz. – ban szembehelyeznek a szuverenitás bodin – i elméletével. Lényege: egy adott államban a hatalom forrása a nép, mely nem közvetlenül gyakorolja hatalmát, hanem képviselői útján. A szuverenitás alanya a nép, minden szerv, mely állami hatáskört gyakorol hatalmát tőle kapja. A nép „forrása” a hatalomnak, az állam egyes szervei”gyakorolják” azt. A nép és az állami szervek közé beékelődik az állam, mint absztrakt fogalom, amely a néptől eredő hatalom „gyűjtő- és elosztóhelye”. A népszuverenitás azt fejezi ki, hogy a hatalom forrása a nép, az állami szuverenitás azt, hogy az állami főhatalomban koncentrálódik.
További kivonatok a következőről Az állami hatalom egysége és korlátozottsága