A szuverenitást belülről lerontó tényezők
Summary ratings: 3 stars
(xx voters)
Látogatások
:
124
szó:
900
Kiadás kelte: május 28, 2007
A szuverenitást belülről lerontó tényezők A Szuverenitás politikai-ideológiai és elméleti kategória. Ez az oka, hogy bizonyos tényezők lerontják korlátlanságát. A fenti tényezők csak formális-jogi értelemben igazak. Formális értelemben az állam bármilyen törvényt hozhat, butaság lenne olyan jogszabályt hozni, amit senki sem tart be. Az állami szuverenitás tana, mint fő elv. A szuverenitást vertikálisan 1. megosztó tényezők a különböző államok, szervek közt ill. 2. a szuverenitást „szociológiailag” v. „tartalmi-jogilag” korlátozók. Megosztott a szuverenitás, ha az adott állam szövetségi, vagy más államkapcsolati forma részese, vagy ha valamilyen belső autonómia korlátozza szuverenitását. Szövetségi államok és egyéb államkapcsolatok: 1. A szuverenitás különböző szintek közt oszlik meg. Ezek összefoglalóan szövetségi államok. Lényege: az önálló államokból tevődik össze, ahol a központi állam „leadja” a szuverenitásból fakadó jogai egy részét a tagállami fórumoknak. A szuverenitás tartalmát adó jogkörök megoszlanak a szövetségi államok és tagállamok közt. A megoszlás sok kombinációja létezik. A végrehajtó hatalmon munkamegosztás többvariációs. Pl.: a szövetségi és tagállamnak önálló kormányaik vannak, de nincs külön elnöki hatalom. Ilyenkor a tagállami kormányok feladatkörét az ügytípusok határolják el a szövetségiétől. A bírói hatalom vertikális megosztása is lehetséges. Az állam bírósági rsz. – e független a szövetségi államétól, és csak az ügyek típusa dönti el melyik bíróság elé kerül. Lehetséges, hogy a tagállami bírósági rsz. betagolódik a szövetségi állam bírósági rsz. – ébe. Összefoglalva: a centralizáció foka alapján kell tipizálni. Teljesen, részben v. gyengén centralizált szövetségi államról beszélhetünk. Ha az államok közti együttműködés meglazul államkapcsolat jön létre. Ha az államszövetségek korlátozzák a résztvevők szuverenitását ún. protektorátus, szerződéses kapcsolat jön létre, mely szerint az egyik állam a másikat védelemben részesíti külső támadásokkal szemben (gyarmatosítás kora). Staatenstaat lényege: a felsőbb államnak az alsóbbal nincs alkotmányjogi-politikai kapcsolata, viszonyuk a gazdasági kizsákmányolásra épül. Ide vehetjük a monarchikus uniókat, az ún. perszonál-, reáluniót. Perszonálunió: két önálló országot az uralkodó személye köt össze, reálunió: bizonyos jogi, alkotmányos kapcsolat is van. Ha az együttműködés szorosabb és a centralizáció olyan fokon van, hogy a területi egységeknek alig van önállóságuk unitárius államról beszélünk. 2. Az önkormányzatiság Lényege: bizonyos helyi ügyeket az adott település polgárainak, választott testületeinek kell intéznie, az állam nem szólhat bele. 3. Egyéb autonómiák: A modern állam elvileg minden hatalmat koncentrál. Az egyház a modern állam kialakulása előtt teljes autonómiával bírt, de az állam fokozatosan hatókörébe vonta egyes döntéseket saját jogának meghagyva. Saját jogrsz. – e van, az államtól független, belső struktúráját maga alakítja ki. A hit kérdésébe az államnak nincs beleszólása. A szakmai autonómiáknál az államnak bizonyos kérdésekben nincs kompetenciája, sőt közhatalmat is kaphatnak, meghatározhatják a szakma bizonyos szabályait. Sajátos alaptípusai az egyetemek, szakszervezetek. Az ún. társadalmi szervezetekben az állam csak működésük kereteit szabja meg, belső működésére nincs hatással, feladatot vita esetén kap. A szuverenitás korlátai 1. A jogállamiság tana: A szuverenitás elve szerint az állam hatalma teljes, melynek tartalmi jogi korlátok szabnak határt. A jogállamiság szűk értelemben: az állam minden szerve kötve van ahhoz a joghoz, amit az erre felhatalmazott szervek elfogadtak. Ez főleg a kormányzatra vonatkozik. A szuverenitás elve ennek a másik oldalát fogalmazza meg, hogy az állam jogilag korlátlan, maga által alkotott jognak, maga is alá van vetve. Tág jogállamfelfogás: az állam nem alkothat akármilyen jogot, a tartalmi korlátok szabályozzák:1. Az államszervezési hatlommegosztás elmélete, mely a szuverenitás egységét horizontálisan bontja meg. 2. Az emberi jogok, vagyis vannak elidegeníthetetlen jogaink, melyeket az állam sem jogosult elvenni, le sem mondhatunk róluk. Az emberjogok a szuverenitás valódi korlátai, melyeket korlátozni semmilyen keretek közt nem lehet. 2. Az államhatalom egyéb korlátai: Egyes politikai tényezők, politikai erők pártokká szerveződnek. Fő céljuk: minél több szavazatot megszerezve, elérni az államhatalom feletti ellenőrzést. A szuverenitás a politikum szférájában összegyűlik, az államnál koncentrálódik, majd szétáramlik a polgárok közt. Formálisan az állam, gyakorlatilag a pártok gyakorolják a szuverenitást. A pártok hatalma rontja a szuverenitást, ha azok közvetlenül nem az alkotmány és a törvények keretei közt gyakorolják a hatalmat. A parlamenti ellenzék az állami szuverenitás szociológiai korlátja. A nyomásgyakorló csoportok közvetlen akarják befolyásolni a politikát. Partikuláris érdekeket képviselnek. Az állami hatalomgyakorlásban nagyobb hatással vannak közvetett eszközökkel, mint a pártok (lobbizás). Gazdasági korlátok: ha egy állam híján van a gazdasági erőforrásoknak, szuverenitási jogait kevésbe tudja gyakorolni. A modern államok a magángazdaságokra épülnek, és a gazdasági erő hatalmat ad. Közvélemény, médiák.
További kivonatok a következőről A szuverenitást belülről lerontó tényezők