Erdély sok Magyarországon élő szemében valami Románia, ahol az ugynevezett székelyek inkább románok, mint magyarok. Én
személyesen büszke vagyok arra, hogy Erdélyi vagyok. Erdélyről kialakitott magyarországi felfogás,
inkább a volt idők torz maradványának tudható be. Szinte hihetelen, mégis is igaz. Erdélyben több, mint egymillió magyar él, akik a magyar nyelv zamatos, ékes változatát beszélik. Mig Magyarországon tartozkodtam hét éven át, sokaknak feltettem a kérdést, hogy büszkék-e a magyarságukra. Megelehetősen habozva válaszolták sokan, hogy még el sem gondolkodtak ezen. Ez a kérdés, nem kérdés Erdélyben. Mindenki büszke gyökereire, átvett multikulturális örökségére. A román kultúra cseppen sem csorbitott magyarságunkon, inkább sokat nyújtott nekünk. Megtanultuk, hogyan lehet elfogulatlanul befogadni, elismerni minden embert, a világ bármely részéről jöjjön is az. Isten hozta táblákkal fogadjuk a magyarországi magyarokat is, kik megaláztak, megaláznak. akik ténylegesen bizonyitották nincsenek velünk. Mi erdélyiek büszkék vagyunk, ezért elfogadtuk. Erdély többet volt független a történelem során, mint
magyarország. Erdély most is független, virágzik, fejlődik. Magyarország sajnos, önmagának ellensége. Ez mindig is igy volt. Nincs még egy olyan nép a világon, mely önmagát folytogatná. Persze, Magyarország megmutatta mire képes. Egy ország, mely egyszerre büszke Szent Istvánra és Gyurcsány Ferencre.
Ez volna a zárómondat. De, természetesen sosem szabad őseink bölcs tanácsát hanyagolnunk. Petőfi Sándor annyira volt magyar, mint Gyurcsány Ferenc, azzal a különbséggel, hogy Gyurcsány Ferenc háromszor tagadta meg a Magyar népet. NEM, NEM, NEM ! Petőfi Sándor, tudta mire vagyunk képesek, ezért ő óvatosabban fogalmazott. ' Bizony mondom, hogy győz most a magyar,
Habár ég s föld ellenkezőt akar!
Azért nem győzött eddig is e hon,
Mert sohasem volt egyakaraton '
Ha Petőfit és Gyurcsányt egymás mellé ültetnénk egy tévéadásban vajon kinek adnánk igazat............?