Célunk nem a politika definiálása, hanem a fogalom
tartalmának és összetevőinek
az elemzése. Ezért meg sem kíséreljük a politika
definícióinak leltározását. Annyit azért ki kell emelni, hogy a politika, a
politikai tevékenység fogalma az államelméleti és a politikaelméleti
irodalomban többnyire a hatalmi viszonyokhoz kötődik, elsősorban az államhatalomhoz,
az állami tevékenység befolyásolásához, az állami ügyekben való részvételhez. A
politika a hatalom megszerzésére irányuló tevékenység, eszköz jellegű a
hatalomhoz képest. Általában elfogadott az is, hogy a politikai tevékenység
csoportok, rétegek, közösségek, de elsősorban nagy társadalmi rétegek közötti
viszonyok kezeléséhez kötődik, és célja - a hatalom megszerzésén túl - valamely
osztály, réteg, csoport érdekeinek érvényesítése mások érdekeivel szemben. Az
államelméleti és politikaelméleti művek jó része azonban valamely elemet,
valamely relációt kiemel és a politika-definíció középpontjába állít. Így válik
ezután a politika azonossá a hatalomra törekvéssel, háttérbe szorítva annak
érdekkötöttségét, osztály-, réteg- és
közösségi kapcsolódását. Mások a
közösségi viszonyok kezelésével azonosítják a
politikát, a hatalmi és főleg az érdekviszonyoktól
elszakítva. De ismeretesek az akaratot abszolutizáló politikai felfogások is,
amikor is a politika lényegeként a hatalomra törő akaratot emelik ki, amelynek
mintegy öncélja a hatalom megszerzése, elszakítva ezt az akaratot mind a
közösségi kapcsolataitól, mind pedig érdekhátterétől.
Meglehetősen elterjedt a politika, a politikai
tevékenység misztifikálása. Sokan a politikát definiálhatatlannak tartják. Ezen
felfogások szerint a politika, a politikai tevékenység művészet. Szabályai,
törvényszerűségei feltárhatatlanok, a sikeres politizáláshoz
sajátos intuícióra, heurisztikus képességekre van szükség. A politika a lehetőségek és
szükségszerűségek (egzigenciák) birodalma. A sikeres politizálás feltétele az
időszerű és okos felismerése a lehetséges és megtehető, a szükséges és
megteendő lépéseknek.
A modern politikát ma már racionális és
professzionális elemek uralják. A politikai tevékenységek megérthetők és
ésszerűen szervezhetők. A politikai tevékenység nagyrészt hivatássá vált,
professzionalizálódott, és politikusok, szakértők és aktivista szervezők
csapatmunkája.
A politika
komplex fogalma a politika legfontosabb funkcionális összetevőit foglalja magában,
kifejezésre juttatva az összetevők elválaszthatatlanságát és azt, hogy maga a
politikum és a politikai tevékenység komplex társadalmi jelenség. A politika
komplex fogalmának az összetevőit a következőkben foglalhatjuk össze:
a) A politikai tevékenység a
hozzá tapadó intézményekkel és társadalmi viszonyokkal együtt, önálló
társadalmi alrendszerré és tevékenységtípussá szerveződött, amely történelmileg
alakult ki, és sajátos törvényszerűségek jegyében látja el társadalomirányítói
funkcióját a társadalmi reprodukció folyamatában. Ha mármost a politika komplex
magyarázata helyett egy, a komplexitást valamennyire megőrző munkafogalmat
kívánunk adni, akkor a politikát úgy határozhatjuk meg, hogy: a politika
érdekvezérelt akarati tevékenység és társadalmi viszony. A politikai
tevékenység célja a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalom megszerzése,
illetve megtartása. A politika létközege az osztály-, a csoport- és a közösségi
viszonyok. A politikum és a politikai tevékenység lényegét tehát annak hármas
mozzanatúságában: érdek, akarat és hatalmi összetevőjében ragadhatjuk meg.
b) A politika alapvetően és
lényegileg érdekkonfliktusban lévő rétegek, csoportok közötti viszony, amely
viszonyban az osztály-, réteg- és csoportérdekek és konfliktusok koncentráltan
fejeződnek ki.
c) A
politikai tevékenység középpontjában a hatalom, illetve a közhatalmat
megtestesítő államhatalom megszerzése, a hatalom birtoklása és felhasználása
áll.
A modern politikai rendszer — történeti fejlődését
tekintve — a modern korszülötte. A politika — mint sajátos tartalom, sajátos
viszony és sajátos tevékenység — ezzel szemben évezredek óta része az emberi
társadalom történetének.
További kivonatok a következőről A politika összetevő mozzanatai: érdek, akarat, hatalom