A politika
sajátos tevékenység, amelyben
az érdek-meghatározottság, az
akarati tartalom és a hatalomra irányultság három
mozzanata egymástól elválaszthatatlanul jelenik meg és hatnak egymásra. A
politika cselekvésekben mutatkozik meg, egyén, csoport, réteg vagy akár tömegek
cselekvésében.
A politikai
tevékenység során sajátos tartalmú
viszonyok, relációk jönnek létre a politika alanyai, a politikai tevékenységet
kifejtők között. Az így létrejövő politikai
viszonyok érdekkonfliktusokkal,
egymást erősítő vagy gyengítő, korlátozó hatalmi aspirációkkal telítettek és
eleve közösségi viszonyok. A politika és a politikai tevékenység ún. relációs kategóriák,
mivel eleve másokkal közösen, másokkal szemben végzett cselekvések, amelyek
speciális viszonyokat, politikai viszonyokat teremtenek a politika alanyai
között.
A politika ugyanakkor sajátos tartalom is, amit
gyakran politikumnak nevezünk, arra
utalva, hogy ez a sajátos politikai tartalom (az érdek, az akarati és a hatalmi
mozzanatok együttese) nem politikai tartalmú tevékenységeket és viszonyokat
átpolitizálhat, politikai tartalommal tölthet meg. A gazdasági, a kulturális, a
művészeti, az oktatási viszonyok és tevékenységek önmagukban nem politikai
viszonyok és tevékenységek, nem a politikai élet racionalitásai és meghatározó
elemei (az érdek, az akarati és a hatalmi mozzanatok) hatják át. Azonban ha az
érdek, az akarati és a hatalmi mozzanatok áthatják a gazdasági, az oktatási, a
kulturális stb. viszonyokat, akkor azok sajátos törvényszerűségeik helyett
politikával telítődve, a politikummal mint sajátos tartalommal átitatva, tehát
átpolitizálva működnek.
A politikai tevékenység és a politikai rendszer
bizonyos értetemben ma már a legtöbb társadalmi alrendszert és
tevékenységtípust közvetlenül vagy közvetve determinálja.
A közvetlen és túl erős politikai determináció megakadályozza az egyes
társadalmi tevékenységek és alrendszerek saját törvényszerűségeinek, racionalitásainak
az érvényesülését, ezzel lerontva a politikai tevékenység és logika által
túldeterminált társadalmi tevékenység és a rendszer működésének hatékonyságát
is. A politikai túldetermináció a politikai tevékenység akarati, voluntarista
tartalmából fakad, azonban mindaddig, amíg az egyes politikai akaratok kölcsönösen
és demokratikusan korlátozzák egymást, addig a politikai túldetermináció nem
következik be. A politikai akaratok egymást korlátozó szerepének megszüntetése,
egyetlen politikai erő akaratának koncentrálása és hatalomra kerülése a
politikai voluntarizmus eluralkodásához, politikai túldeterminációhoz, a
társadalmi alrendszerek átpolitizálódásához vezet.
További kivonatok a következőről A politika mint tevékenység, viszony és tartalom