Arisztotelész szerint
az "ember államalkotó
lény" (zoón politikon), állami életre, közösségi életre hivatott élőlény.
A politika minden értelmes ember tevékenysége, a közügyekkel, az állam ügyeivel
foglalkozás minden ember kötelezettsége. A politikai, közösségi élet és
tevékenység előbbre
való a család és az egyes ember tevékenységénél. Az
igazságosság, aminek elérése a legfőbb cél, az állami életben, az állami
közösség rendjében gyökerezik — hangsúlyozta Arisztotelész.
A közösségi
életben tudatosan, aktívan és állandóan
részt vevő homo politicus azonban csak ideális követelmény, normatíva, elvárt
cselekvés és részvételi igény a
politikai életben. A politika alanyai
történelmileg változtak, bővült a politikai életben való részvétel lehetősége.
A modern politikai rendszerekben a politikai élet
alanyait a részvétel szempontjából többféle csoportba sorolhatjuk.
1. A politikai névtelenen a társadalomnak azok a tagjai és csoportjai, akik
saját alapvető érdekeik felismerésére és megfogalmazására sem képesek, így a
politikai életben, mint érdekhordozó és valamilyen célt akaró polgárok meg sem
jelennek. Ők csupán tárgyai és
nem alanyai a politikának. Ők teszik ki a
választásoktól, a politikai szervezetektől, gyűlésektől távol maradók nagy
részét, elemi dolgokban sem képesek eligazodni, sem vezetők, sem szószólók nem
kerülnek ki közülük. Érdekeiket általában a szociális elesettség és
kiszolgáltatottság iránt érzékeny értelmiségi csoportok, vezetők képviselik,
vetik egyáltalán fel.
2. A politikától elforduló passzívak, a politikához való viszonyuk és motivációjuk révén nagyon
heterogén társadalmi csoportot alkotnak. Megtaláljuk közöttük a politikától
tudatosan távol maradó csalódottakat, akiknek általában határozott politikai
véleményük van,
de cselekvően nem kapcsolódnak be a politikai életbe. A közömbös-passzívak,
az ún. „absztrakt állampolgárok”, akik legfeljebb időszakosan vesznek részt a
politikai életben, esetleg elmennek szavazni minden határozottabb szándék és
tudatosság nélkül. A hedonista passzívak azok, akik képesek eligazodni a
politikai életben, határozott elképzeléseik, igényeik vannak, többnyire sikeresek
is valamely, a politikától távol eső társadalmi szférában, de mivel örömet,
élvezetet a politikában való részvétel nem jelent számukra, ezért igényeiket,
élet-örömeiket más tevékenységi területen keresik és találják meg. A politika
örömtelen, sikertelen és idegen világ számukra, s mindaddig, amíg saját
tevékenységi szférájukat valamilyen politikai beavatkozás nem érinti, közömbösek
és politikailag aktivizálhatatlanok.
3. A politikailag aktív,
közéleti állampolgárok is nagyon heterogén csoportot alkotnak, részvételi
indítékaik, részvételük tudatossága, gyakorisága és eredményessége
szempontjából egyaránt. A közéleti-politikai aktivitás nem feltétlenül jár
együtt valamely politikai szervezethez, mozgalomhoz
csatlakozással. Az aktív közéleti politikai cselekvőket erős közéleti
elkötelezettség, határozott célképzet, egyértelmű politikai világkép jellemzi.
4. A hivatásos politikusok és a politikai aktivisták, a szakértők, akik a „politikából
élnek”, szemben a múlt századi a „politikáért élő” hivatásos, de legtöbbször
nem professzionális politikusokkal. A modern politikai rendszerekben a politika
hivatássá, professzionális foglalkozássá, szakszerűen és ésszerűen szervezhető
tevékenységgé vált. A modern politika emellett csapat-, sőt szervezeti
tevékenység. A politika igazi szereplői ma már a weberi értelemben vett
racionálisan megszervezett politikai szervezetek, s nem az egyének. Az egyének,
a politikusok jelenítik meg a politikai szervezetek tevékenységét, akaratát, érdekeit,
de a főszereplők a modern pártok (az „új fejedelem”, miként az olasz Antonio
Gramsci nevezte őket, szemben a középkor és a reneszánsz sikeres politikusaival,
az egyes konkrét személyekkel), az állami szervezetek, a tömegerőt adó és az
érdekérvényesítő képességet megnövelő mozgalmak stb. Ez nem jelenti azt, hogy
ne lennének kiemelkedő, akár karizmatikus politikusok a modern politikában, de
szerepük csak akkor sikeres, ha a modern politikai szervezetek
törvényszerűségeit ismerve és azokat kihasználva lépnek a politikai élet színpadára.
A politikai élet alanyait és szereplőit
természetesen sokféle más szempont szerint is csoportosíthatjuk, ez a
csoportosítás a politikai életben való részvételükön és bekapcsolódásukon
alapult.
További kivonatok a következőről A politika alanyai