A politika fogalmát
a társadalomelmélet
egyik altételéből bonthatjuk ki, éspedig abból, hogy a társadalomban egymással
ellentétes és eltérő érdekű osztályok, rétegek és csoportok élnek, amelyek a
társadalmi viszonyoknak saját érdekeinek megfelelő alakítására, ezzel összefüggésben
tehát bizonyos fajta hatalomra törekszenek. Éspedig olyan hatalomra, amelynek
folytán egy bizonyos — vagy egyes — társadalmi osztálynak, rétegnek, csoportnak
privilegizált lehetősége nyílik a
vele (velük) szemben álló vagy eltérő érdekű társadalmi osztályok, rétegek és
csoportok viszonyainak alakítására, rendezésére, ellenőrzésére. Ez a
politikai hatalom történetileg akkor és ott jön létre, amikor és ahol ez a privilegizált lehetőség megteremtődik, vagyis
az államnak mint privilegizált erő
szervezetének, bármilyen kezdetleges formában való megjelenésével. Ily módon,
ha a politikai hatalom nem
is szűkül le az államhatalomra és a politikai
tevékenység az állami tevékenységre, mégis az állam mint
vonatkoztatási csomópont áll a politikai tevékenység középpontjában.
Mindenfajta politikai tevékenység ugyanis valamilyen módon, végső soron az
államhatalommal, az államhatalom felhasználásával, illetőleg az erre való
törekvéssel függ össze. A
társadalom különböző osztályai, rétegei, csoportjai
az államhatalom megszerzésére, megszervezésére, befolyásolására, irányítására
stb. törekszenek.
Ily
módon megállapítható, hogy a politika az államhatalom megszerzésére,
felépítésében, vezetésében, az államhatalom gyakorlásának mógjában
megnyilvánuló vagy mindezeket befolyásolni törekvő tudatos emberi tevékenység.
Ennek a meghatározásnak
három elemét kell kiemelni:
— a politikai tevékenység társadalmi gyökereit, a
szélesebb társadalmi meghatározottságát;
— valamennyi politikai
tevékenység szükségszerű — bár jelentős részben áttételes — kapcsolatát az
államhatalommal;
— végül azt a lehetőséget,
hogy ezzel a definícióval elhatárolhatjuk az államon kívüli politikai
tevékenységet a társadalom más jelenségeitől, s ennek következtében lehetővé
válik a politikai rendszer határainak a megvonása is.
A politikai tevékenység azonban ebben a
felfogásban is differenciált. A differenciáltság alapja a politikai elem
jelenléte vagy behatolása a társadalom különböző tevékenységi szféráiba. A
hatalmi-politikai lényeg természetesen minden — a differenciáltságot kifejező —
„ágazatot” reprezentáló politikának lényegi eleme, de az „általános” értelemben
felfogott politikához képest jelentősebb helyet foglal el az „ágazatra”
jellemző szakelem is. Ezek az ágazati politikák sem teljesen azonos szintűek
azonban, hiszen a társadalompolitika, pl. kumulatív jelegű, a gazdaságpolitika
az összes többi ágazatban működő politikának bizonyos keretet ad stb.
Meghatározásuk sem egyszerű.
A társadalompolitika pl. két jelenségkörre terjed ki.
A pragmatikus társadalompolitika a tervezett vagy spontán gazdasági folyamatok (és
döntések) társadalmi következményeinek alakítása, meghatározott értékektől és
céloktól vezérelve. Ezek a célok és értékek önmagukban pragmatikus jellegűek
lehetnek. Ilyen például a társadalomban esetleg veszélyessé váló konfliktusok
megoldására való törekvés, azaz a „veszélyhányados” csökkentése, Más célok és
értékek elvontabbak is lehetnek, ám politikai megjelenésükben nem szükségképpen
válnak el a „pragmatikus” jellegűektől. Ilyenek például a jóléti állam értékei.
A társadalompolitika másik
típusa az értékek és az ezekkel összefüggő célok rendszerének kimunkálása,
továbbá a társadalomnak e függő célok rendszerének
kimunkálása, továbbá a társadalomnak e cél- és értékrendszerrel összhangra törekvő
formálása, végül az eszközöknek — a gazdasági döntésektől, a jogszabályokig és az oktatásig — e célok
elérésére való tudatos felhasználása. A
társadalompolitika e második típusa tehát bizonyos cél- és eszközrendszer
alapján működik, amelynek megformálása az adott kor és társadalom viszonyai
között — ideérve a politikai-hatalmi viszonyokat is — és nyilvánvalóan általuk
feltételezve történik, ám mindenképpen a jövőre irányul. Jövőre irányultsága
túlságosan távlati vagy akár utópisztikus is lehet. Ilyenkor válik problémává a
valóságnak az elmélethez való hozzáigazítása, másfelől túlságosan kötődhet a
jelenből fakadó, sokszor a cselekvést erősen korlátozó (vagy ilyennek
felfogott) követelményekhez. Az első esetben ellentmondás keletkezhet a célok
és a lehetőségek között — különös tekintettel a távoli célok közvetlen
aktualizálását célzó kísérletekre, törekvésekre —, a második esetben a
társadalom adott viszonyaiból következőleg maguk a célok is ellentmondásosak
lehetnek. (Magyarországon a női egyenjogúság megteremtése például a nőknek a
családon kívüli munkába való tömeges bevonásával járt, ugyanakkor ezzel szemben
állt és áll a születések száma megfelelő szinten tartásának társadalmi érdeke,
hangsúlyozom: társadalmunk adott viszonyai között.)
Ha a társadalompolitikát
ilyen cél- és értékrendszer érvényesítésére irányuló törekvésnek fogom fel —
márpedig pl. a szocialista társadalmak, de a fejlődő országok többsége is ilyen
igényt támasztott —, akkor az egyes részpolitikák, ágazati politikák elvileg
összefüggenek a társadalompolitikai koncepcióval, kialakításukban ez a
koncepció elvileg jelentős szerepet játszik.
Ilyen
részpolitikák:
A társadalom
szerkezetének formálására irányuló politika, amely egyrészt a gazdaság szerkezetének alakításán
keresztül realizálódik (pl. az ipar növelése, a mezőgazdaság modernizálása, a
szolgáltatások fejlesztése); másrészt közvetlen politikai intézkedésekkel
(egyes osztályok, rétegek,. adott esetben etnikai kisebbségek háttérbe
szorítása, összetételük megváltoztatása, végső soron kiküszöbölése, pl. etnikai
kisebbségek erőszakos asszimilálásával, vagy ellenkezőleg: preferálása az un.
pozitív diszkrimináció eszközeivel).
A
gazdaságpolitika, a gazdaság szerkezetének alakításától a gazdaság irányításáig, e
szervezetek tevékenységének tudatos befolyásolásáig vezet —ideértve a
külgazdasági politikát, az árpolitikát stb.
A
népesedéspolitika, amely a népesség nagyságát, minőségét, dinamikáját igyekszik
befolyásolni; a születések számának befolyásolása éppen úgy idetartozik, mint a
népesség egészének óvására, a betegségek leküzdésére, a halandóság
csökkentésére irányuló intézkedések.
A kulturális politika, amely átfogja az oktatást, a nevelést, a kultúra minden
ágának befolyásolását és a tudománypolitikát.
- A szociálpolitika, amelynek tartalma — a többihez hasonlóan — történetileg
változik, de általános jellemzője, hogy korrekciós (esetleg megelőző) jellegével
csökkenteni igyekszik az ágazati politikák egész rendszerének működéséből,
különösképpen a gazdaságpolitikából fakadó diszfunkcionális következményeket,
elsősorban a munkavégzéssel nem összefüggő társadalmi hátrányokat, s a többi
ágazati politikához hasonlóan közrehat bizonyos társadalompolitikai célok
közvetlen megvalósításában.
E politikák elvileg a társadalompolitika egészének
irányító szerepével ismét elvileg rendszerszerűen
kapcsolódnak egymáshoz, s más itt nem említett ágazati politikákkal együtt
(külpolitika, védelmi politika, belpolitika stb.) történetileg létrejött
társadalmi feltételek között mint e rendszer társadalmi környezetében (amelybe
beleértendő a szó legáltalánosabb értelmében vett politika, azaz a közvetlenül
hatalmi politika is), e környezet és egymás
által is meghatározva, befolyásolva működnek. Működésük során produkálhatnak „funkcionális”, azaz a rendszer
egészének szempontjából „kedvező”, a
célokkal és értékekkel összhangban álló jelenségeket, és „diszfunkcionális”, azaz a szolgálni kívánt
értékekkel, célokkal szemben álló, mi
több, a társadalom normális működését zavaró következményeket is.
Bármely
rendszer működését azonban csak környezetével együttesen vizsgálva érthetjük
meg, hiszen például még azok az eleme
További kivonatok a következőről Ágazati politikák