Sohasem
lehetünk bizonyosak abban, hogy
az eltérő javaslatok közül a többség mindig a
leghelyesebbet fogja-e magáévá tenni. Ismerjük az emberek elfogultságát,
korlátoltságát, az érdekek, hagyományok, félelmek és szuggesztiók erejét.
Legföljebb abban bízhatunk, hogy az emberek szívük mélyén többnyire mégsem
gonoszak, s általában.
nem is gyöngeelméjűek, hanem helyes érvekkel
meggyőzhetők és jó példával jóra bírhatók. Túlságos optimizmus ez? Lehet.
de ha ebben nem hiszünk,
akkor a társadalom valóban csorda, amelyet csak ostorral
lehet kormányozni. Minden diktátor ezt vallja; mi, demokraták, nem adhatjuk fel
a hitet, hogy a józan belátás legalább néha mégis győzhet. De csak akkor, ha a
különböző felfogások szabadon mérkőzhetnek, ha parlamentben, sajtóban a
közvélemény ellenőrzése mellett, nyílt vitában mérlegelünk minden hasznot és
kárt, közjót és egyéni érdeket.
Az idősebb
Masaryk szerint „demokrácia
annyi, mint szabad vita”. Ez talán túlságos
leegyszerűsítés, de annyi kétségtelen, hogy gondolat-, vélemény-,
sajtószabadság nélkül a nincs demokrácia.
További kivonatok a következőről A teljes véleményszabadság.