A
párt elnevezés a latin pars, vagyis rész szóból
ered, s arra utal, hogy
minden párt — bármit is állít magáról — csak a
társadalom egy részét képviseli, soha nem
az egészet. A
pars pro toto elve azt
jelenti, hogy a párt ugyan a részt képviseli, de az egészre kíván hatni. A párt
alakító, szervező tevékenysége a társadalom egészére irányul.
A párt „reflexív jelenség”, hangsúlyozta Bluntschli,
de R. Michels és S. Neumann is pártelméleti írásaikban. Bluntschli a maga
jogászi megközelítésében éppen ezért tagadja a párt „államjogi” jellegét.
Kiemeli, hogy a párt „politikai” kategória, mert nem az „egyetemesség”, a
„köz”, az állami „egész” szerepét tölti be. A párt csak más párthoz való
viszonyában értelmes kategória, a párt mint pars, mint rész eleve feltételezi
más pars-ok, részek létét és működését, csak együtt jeleníthetik meg a
társadalom és a
politikai élet egészét.
Persze minden pártban megvan az egyetemessé válás
igénye, az, hogy saját magát a társadalom egészét reprezentáló szervezetként és
politikai erőként fogja fel. A pártban megtestesülő politikai akaratok
voluntarizmusát csak a többi pártok, mint megszervezett politikai erők és
akaratok (voluntarizmusok) korlátozhatják és akadályozhatják meg valamely
politikai akarat, erő, hatalom abszolutizmusát, totalitariánus diktatúráját.
Erőt erővel, hatalmat csak hatalommal lehet ellensúlyozni, hangsúlyozta már
Hegel, és a totalitariánus pártdiktatúrák szomorú történelmi tapasztalata
alátámasztotta ezt az elméleti tételt.
A pars pro toto elve azonban nemcsak a pártokban
szervezett politikai erővé integrált politikai akarat „szertelenné válási”
hajlandóságára utal, hanem arra is, hogy a
pártok nem egyetlen politikai
részterület befolyásolására vagy feladat és cél megvalósítására kapnak
felhatalmazást a választóiktól, hanem átfogó, minden fontos társadalmi szférára
(gazdaság, külügyek, oktatás, művelődés, szociálpolitika stb.) kiterjedő
politika megvalósítására kaptak felhatalmazást. A pártok programjai is ennek az
általános politikai felhatalmazásnak a jegyében készülnek. A pártoknak a
társadalom minden fontos területére vonatkozóan kell, hogy legyenek
programszerű célkitűzései. A pártok programja az ún. „részpolitikák” teljes
körét átfogják. Ez különbözteti meg például a politikai pártokat a csak egy-egy
terület érdekkonfliktusainak megvívására felkészült érdekszervezetektől,
korporációktól.
További kivonatok a következőről A pars pro toto elve