Energia

Az Európai Unió energiapolitikája


Az Európai Unió energiapolitikának, sajnos rossz szájízű magyar vonatkozása is van. A 2004-es Európai parlamenti választásokon, nagy politikai húzások, manőverek után az EP megválasztotta José Manuel Barrosot az Európa Bizottság elnökévé. Eredetileg nem ő volt a jelölt, tulajdonképpen a harmadik jelöltként került középpontba, az eredeti jelölt a liberális Guy Verhofstadt volt, a belga miniszterelnök. De az ő jelölését Nagy-Britannia és szövetségesei blokkolták, mert úgy érezték, túl föderalista, és túl közel áll a francia-német tengelyhez. Ellenjelöltként a brit konzervatív Chris Pattent javasolták, ő viszont a franciáknak és a németeknek nem volt elfogadható. Barroso kompromisszumos jelöltként került elő. Energiája és képességei alapján nem tűnt kétségesnek, hogy a parlamenti jóváhagyás sima ügy lesz. Bár neoliberális nézeti és miniszterelnökként, megszorító intézkedése miatt őt is érték támadások, viszont a parlament megszavazta.
Az Európai Bizottság tagjait a hagyományoknak megfelelően a kormányok jelölték. Ekkor kezdődtek Barroso viszontagságai, ami majdnem a székébe került. Úgy tartják, hogy a kormányok, olyan jelölteket küldenek, akiktől valamiért meg akarnak szabadulni. Sok külügyminiszter, illetve olyan politikus, aki valamiért kényelmetlen saját kormánya számára. Tulajdonképpen, három jelöltről van szó, akik meginogtatták Barroso bársonyszékét. Az olasz Rocco Buttiglione, a magyar Kovács László, és a lett Ingrida Udre. Buttiglione, a családon belüli tökéletes patriarchális nézeteivel, de még jobban homofóbiájával, homoszexualitás ellenes kirohanásaival és botrányos sajtótájékoztatóival tette magát alkalmatlanná a parlament szemében, a parlament főleg egy olyan posztra, mint a bel-és igazságügyi tárca, veszélyesnek ítélte meg személyét. A lett Ingrida Udre, pénzügyi korrupció gyanújába keveredvén, mint tudjuk egy politikusnál már a gyanú is elég a gyanú is (kivéve Magyarországot) elég, tette alkalmatlanná, főleg olyan hatalmas befolyással bíró tárca, mint a Versenyügyi tárca. A magyar Kovács László jelöltsége ugyan nem váltott ki olyan nagy visszhangot, de őt tájékozatlansága, megkockáztatom egyszerűen felkészületlensége és butasága tette alkalmatlanná a fontos Energiaügyi tárca élére. Egyes pletykák szerint, nem a repülőgépen kellett volna felkészülnie a bizottsági meghallgatásra, és nem kellett volna olyan válaszokat adnia, mint, hogy nem tudom, nem értek hozzá, de majd beletanulok. Természetesen a bizottság, a meghallgatás után, teljesen alkalmatlannak találta Kovácsot az Energiaügyek élére. Hosszas huzavona után, amelyek álmatlan éjszakákat okoztak Barrosonak, kompromisszumra jutottak, Barroso visszavonta az olasz, és a lett jelöltet. Kovács László ugyan maradhatott, de „csak” az Adóügyi tárcát kapta meg.
Összefoglalva, a kormányok még mindig nem veszik komolyan az EP egyre nagyobbodó hatalmát, és alkalmatlan embereket próbálnak bejuttatni az Európai Bizottságba. Lehet ezzel vitatkozni, bizonyára, akiknek ez a munkájuk (politikusok), meggyőzően is érvelhetnek, de a tényekkel makacs dolgok, és nehéz lenne megcáfolni őket.
A fenti incidens óta eltelt három év. Kovácsról nem sokat hallunk, szépen vezetgeti a tárcáját, természetesen szakértőivel mindent megtanácskozva. Bár az Európai Parlamentben elsiklanak az otthoni politikai viták felett, de két képviselőt szeretnék kiemelni, akik felülemelkedvén az itthoni politikai hovatartozásukon, elismertté váltak brüsszeli körökben, a Fideszes Szájer József és az MSZP által delegált Herczog Edit. Ők munkájukkal kivívták politikustársaik elismerését és gyakran átszavazásukkal, felülemelkedtek a napi politikai csatározásokon országuk érdekében. De ez egy másik dolgozat anyaga lenne.