Amnesty International

Amnesty International

1961-ben egy angol ügyvéd, Peter Benenson tudomást szerzett arról, hogy két portugál diákot hét év börtönre ítéltek azért, mert felemelték szavukat a szabadság érdekében. Benenson egyéves kampányba kezdett, hogy felhívja a közvélemény figyelmét ezekre az úgynevezett „politikai foglyokra”.
1961. május 28-án az Observer című lap egész oldalas cikket közölt, „Amnesztiafelhívás – 1961” címmel. Másnap a világ összes tekintélyes lapja írt az „elfelejtett foglyokról”. Levelek és adományok áradata indult meg. Az év végére nyilvánvalóvá vált, hogy tizenkét hónap nem volt elég a probléma megoldásához, és tucatnyi országban akciócsoportok alakultak. A kampányból mozgalom lett: az AMNESTY INTERNATIONAL.
December tizedike az emberi jogok napja. Az 1961. december 10-i londoni rendezvényen egy volt politikai fogoly egy szögesdróttal körülfont gyertyát gyújtott meg. Ez lett az Amnesty International jelképe, amivel kapcsolatban Benenson egy régi kínai közmondást is felidézett: „Jobb gyertyát gyújtani, mint a sötétséget átkozni”.
Az Amnesty International önkéntesekből álló mozgalom. A szervezetnek világszerte mára már több, mint 1 millió aktív tagja van, akik a legalapvetőbb emberi jogok védelméért emelnek szót.
Az Amnesty International tevékenységéért 1977-ben Nobel békedíjjal ismerték el.
Én is tagja vagyok, sajnos csak elvi támogató, mert kevés időm van akciókban részt venni. Büszkén viselem a jelvényemet, ami érdekes módon egyes emberek szemében valami furcsa dolognak tűnik.Még érdekesebb, hogy a főiskolán és az egyetemen is, minden tanár, professzor furcsán nézegette, de mertek szólni.
Na szóval, akit hidegen hagy a politika miatt bebörtönzött személyek sorsa, a nők elleni erőszak, a gyermekmunka, a több tízmillió éhező, akik politikai döntések miatt jutnak erre a sorsra, és gyónással elintézi a dolgot, nagyon téved. A világon még mindig népirtás folyik, politikai, etnikai alapon, gyerekek milliói dolgoznak 16-18 órát egy tál rizsért, nők élnek gyakorlatilag rabszolgasorban, embereket aláznak meg nap mint nap, megfosztják őket az élhető élet lehetőségétől, addig akibe szorult egy kis érzés, (és most csak erről az országról beszélek,) amíg gyerekek mobiltelefonnal a zsebükben márkás sportcipőkben járnak, és egész szendvicseket látok eldobálva addig ennek a népnek nincs joga elégedetlenkedni. Talán két éve a Moszkva téren egy nő kéregetett, egy táblával, hogy két napja nem evett, amikor odaadtam neki a szendvicsemet, halk kurvaanyáddal köszönte meg.
Megboldogult Édesanyám, nyolc testvérével együtt alig jutott húshoz, abból a kevés nyugdíjas évből ami jutott neki, gázzal fűtött, telefonon tudtunk beszélni, kicsit jobban élt, de arról, hogy gyerekkorában nyomorgott, egy rossz szót sem mondott, nem panaszkodott, csak azt furcsállotta, hogy a mai embereknek semmi sem elég. Bár azt sem tette szóvá, csak szomorúan csóválta a fejét.
Amnesty International Magyarország
1064 Bp. Rózsa u. 44. ; www.amnesty.hu, tel/fax: 1 321 4799