GYURCSÁNY FERENC: ÚTKÖZBEN

Már a cím is sokat sejtető. Útközben. Vagyis ne reménykedj Magyarország, nem tűnök én el innen egy tapodtat sem, még ha beledöglesz is. Útközben vagyok. S vagy velem, ha tetszik ha nem. Sőt, magam vagyok az út. Mondhatni a tao. Hogy mi indít egy miniszterelnököt, hogy könyvet írjon… Biztos valami gyerekkori trauma. Kivették a kezéből a zsírkrétát az oviban takarodó előtt. Ejnye Ferike, most már aludni kell (Neeeeem akarooook!!!) De igen büdös kölyök!! Paffff!! Amolyan grafománia tör ilyenkor az emberre, s ezt még évtizedek múlva is szenvedi. Hát kiírja magából a bölcsességet, mert hát a blogban ugye csak amolyan személyes hétköznapit írunk, költségvetési tervezetben azt a sok hülye számot, hát valahova az okosságokat is kell. Nohát így lészen egy könyv a magyarságnak. Jóvanna, nem annyira vastag, csak o’an vékonka… nem volt annyi bölcs gondolata. Biztos aznap este megülte gyomrát a vacsi. Vagy kilektoráltak belőle 300 oldalt… Na de azért a miénk. Látom, ahogy az 5 éves Bandikának felolvasnak belőle szunya előtt. „És akkor Feri bácsi képzeld, arra gondolt, ej, miért ne vághatnám át Péter bácsit és miért ne ülhetnék a helyébe? És másnap a helyébe ült. És boldogan élt, amíg az ő helyébe nem ült valaki más. Itt a vége, fuss el véle.” Aztán majd húsz év múlva kezelhetik szegény gyerek rémálmait.
 
Ejj, most gonoszkodok itt. Pedig végre van valaki, aki nem ír hatszáz oldalas könyvet. És nem adja ki saját beszédeit. Inkább filozófál, mélylélektankodik és megosztja gyermekkora álmait. Ez olyan szép. Elragadtató. Könnyet csal az ember szemébe, de tényleg. De olyan szép lenne, ha ezt nemmost tette vón. Hanem mondjuk 40 év műlva. Akkor egy másik könyvben (jó, kicsit vastagabb könyvben) be lehetne szépen mindent vallani. Ezt és ezt tettem. Emlékeztek. Igaz akkor azt mondtam, hogy így , de én valójában úgy gondoltam, hogy amúgy. De persze csak a ti érdeketekben. Igaz teljesen emígy sült el, de már ugye elévült… he-he… Szóval ezt mind meg lehetne írni, és még vinnék is a cukrot. S lenne akkor egy kis nyugdíjkiegészítés a szerzőnek, hátha addigra már összezuhan a globális piacgazdaság és rászorul majd. S talán a nyugdíjkassza is üres lesz már akkorra. Ja, hogy már most is az? Ajj…
 
Na de azért olvassuk bőszen e remeket, mindannyiunk okulására. És mert a mi Ferink ezt kéri tőlünk. Útközben.