A-vitamin (retinol) Az A-vitaminnak sok fontos funkciója van. Szükség van rá a sejtosztódáshoz és
sejtnövekedéshez, részt vesz a légző- és emésztőrendszer, valamint a hugyutak nyálkahártyáinak és a bőr épségének megőrzésében, nélkülözhetetlen a látáshoz, mivel kulcsszerepe van a fény elektromos jelekké történő átalakításában, s fontos az egészséges magzati fejlődéshez is. Hiánya a nyálkahártyák és a bőr kiszáradásával, a fertőzésekre való fokozott hajlammal jár, és romlik a gyenge fényben való látás képessége – ez a farkasvakság. Az A-
vitamin tartós hiánya következtében a látás gyengül, és a beteg meg is vakulhat. Noha a fejlett országokban ma már ritka az A-vitamin hiánya, világátlagban még mindig ez a megelőzhető vakság egyik fő oka.
Felnőttek számára naponta mintegy 700 műgramm A-vitamin bevitelét javasolják – ezt a szervezet 5 dkg nyers sárgarépa béta-karotinjából tudja előállítani. A terhes és szoptató anyáknak valamivel többre, a kisgyermekeknek kevesebbre van szükségük.
Mivel az A-vitamin speciális szerepet tölt be a szem ideghártyájában, a retinában, retinolnak is nevezzük. A retinol sok állati eredetű élelmiszerben is jelen van, például a fölözetlen tejből készült tejtermékekben, tojásban és májban. Az A-vitaminhoz növényi táplálékból is hozzá lehet jutni, számos növényben jelen van ugyanis a termések sárga, narancssárga színét adó béta-karotin nevű festékanyag, az A-vitamin előanyaga.
A retinol zsirban olajban jól oldódó, halványsárga, kristályos anyag. Mesterségesen is előállítható, az így készült vitaminnal margarinokat dúsítanak. Az összes élelmiszer közül a májban a legtöbb A-vitamin: 3g, azaz egy diónyi borjúmáj már fedezi egy felnőtt teljes napi szükségletét. Mivel a vitamin zsíroldékony, és csak lassan bomlik le, túlzott bevitele mérgező lehet, a terhesség alatt pedig magzati károsodást is okozhat. Ezért nem tanácsolják sem a terhes, sem a gyermekvállalásra készülő nőknek a máj fogyasztását.
A retinollal ellentétben a karotionidok nem jelentenek veszélyt, mivel ezekből a szervezet saját igényeinek megfelelően állítja elő az A-vitamint. Nagy mennyiségű béta-karotin tartós fogyasztása esetén legfeljebb úgynevezett karotinémia alakulhat ki: a bőr és a nyálkahártyák sárgásra színeződnek, különösen a tenyéren és a talpon. A jelenség teljesen ártalmatlan, és a béta-karotin bevitelének csökkentése után a bőr fokról-fokra visszanyeri rendes színét.
Egységnyi mennyiségű A-vitamint a szervezet hatszor annyi béta-karotinból állít elő. A civilizált országokban az A-vitamin-szükséglet 80%-át a táplálékkal felvett retinol fedezi.
A vegánusok azonban, akik nemcsak halat és húst, hanem tejet és tojást sem esznek, A-vitamin-szükségletünket szinte kizárólag béta-karotinból fedezik. Ez a tápanyag bőséges mennyiségben van jelen a sárgarépában, piros húsú paprikában, mangóban és sárgadinnyében, valamint a zöldlevélzöldségekben, például a spenótban. Általában minél erőteljesebb egy zöldség vagy gyümölcs színe, annál több béta-karotint tartalmaz.
A béta-karotin nemcsak az A-vitamin előanyagaként, hanem
ANTIOXIDÁNS- ként is fontos a szervezet számára. A sok béta-karotint tartalmazó étrend összefüggést mutat bizonyos rákbetegségek kisebb előfordulási arányával. Ez a védelem azonban, úgy tűnik, csak az élelmiszerekből származó béta-karotin esetében érvényesül - a
Mit rejt a név?
A
vitaminok felfedezése nem egyetlen személy nevéhez fűződik – a velük kapcsolatos mai ismeretek több ország számos tudósának munkáját dicsérik.
A Londonban dolgozó lengyel biokémikus, dr. Casimir Funk 1912-ben alkotta meg a ,, vitamin ” kifejezést azokra a fontos anyagokra, amelyeket ő és előtte mások az élelmiszerekben fedeztek fel. A név alapjául az elképzelés szolgált, hogy e vegyületek nélkülözhetetlenek az élethez (latinul: vita), és hogy hasonlók a nitrogéntartalmú aminokhoz. Ez a vélt kémiai hasonlóság nem bizonyult valóságosnak, a név azonban megragadt a köztudatban.