A rák és a gyógyszerek A rák kezelésében a műtétnek és a besugárzásnak is fontos szerepe van, ám első helyen mégis a gyógyszereket kell említenünk, ugyanis velük többfrontos támadás indítható a rosszindulatú sejtburjánzás ellen. Ennek hallatán a következő kérdések merülhetnek fel bennünk: Mire képesek a különféle készítmények? Milyen távlatai vannak a gyógyszeres rákkezelésnek? Ezen kérdésekre a választ dr. Eckhardt Sándortól kapjuk meg.
Az elsõ gyógyszer... Az Eckhardt Sándor által is használt első gyógyszer a mustárnitrogén nevű harci gáz egyik származéka volt, amelyről 1946-ban mutatták ki, hogy gátolja a nyirokszervi daganatok fejlődését. Ez a készítmény nem gyógyította meg a beteget, de az is nagy szó volt, hogy egy időre tünetmentessé tette őket. Legalábbis ami a daganatos betegség tüneteit illeti, ugyanis ennek a vegyületnek nemkívánatos mellékhatásai is voltak. Emiatt a kutatás arra irányult, hogy lehetőleg olyan mellékhatásmentes szert állítsanak elő, amely szelektíven hat, azaz csak a ráksejteket pusztítja, ám az egészségeseket nem. A budapesti Gyógyszerkutató Intézetet vezető dr. Varga László professzor állt elő azzal az ötlettel, hogy bizonyos cukorszármazékok (klór-etil-amino-mannitol) ilyen hatásúak lehetnek. Ötletéből nem egy gyógyszer született. E készítmények elsősorban a fehérvérűség bizonyos válfajának kezelésére váltak be, s közülük a dr. Institóris László és Horváth Dezsőné által kifejlesztett dibróm-hexitek nagy nemzetközi visszhangot váltottak ki. Később ugyan más típusú vegyületek háttérbe szorították ezeket, ám az egyik származékuk dr. Kelemen Endre javaslatára ma is fontos szer, amelyet a csontvelő-átültetés előtt a páciens saját csontvelőjének kiirtására használnak. Mivel legalább százötvenféle rosszindulatú daganatot különböztetünk meg, sajnos nem elegendő egyetlen gyógyszer minden fajta kezelésére.
...és a mai gondolkodás Minthogy minden daganatfajtára korlátlan sejtosztódás jellemző, az ezt megakadályozó készítmény mégiscsak valamiféle csodagyógyszer lenne. De ma már azt vallják a kutatók, hogy csak sejtosztódásgátlással vagy csak sejtpusztítással nem parancsolhatunk megálljt mindenféle rosszindulatú daganatnak. Sokkal több fronton kell támadást indítanunk ellenük. Már csak azért is, mert a baktériumokhoz hasonlóan a ráksejtek is hajlamosak arra, hogy a gyógyszerekkel szemben ellenállóvá (rezisztenssé) váljanak. Hiába van tehát egy ragyogó sejtosztódásgátló készítményünk, ha arra a daganatsejtek fittyet hánynak. Ilyenkor arra törekszenek, hogy az ellenálló ráksejteket valamiképp mégiscsak fogékonnyá tegyék a gyógyszerre. De az is fontos célkitűzésük, hogy megakadályozzák a rezisztencia kialakulását.
Természetesen a rák kialakulásának megelőzése is fontos cél, annak ellenére, hogy ez nem egyszerű dolog. A rosszindulatú daganat kialakulását ugyanis jó néhány örökletes változás előzi meg. Ezalatt azt értjük, hogy az egészséges sejt örökítőanyagában (DNS-ében) olyan módosulások következnek be, amelyeknek hatására a sejt daganatos átalakuláson (transzformáción) megy át. Ha ezt gyógyszerrel sikerül az orvosoknak megakadályozniuk, akkor nem jön létre rosszindulatú daganat. Örvendetes, hogy már vannak ilyen készítmények, sőt, olyanok is, amelyekkel a rákelőző állapot visszafordítható. Erre a szájüreg nyálkahártyáján létrejövő fehér foltokat (szakmai szóval: leukoplákiát) említhetjük meg példaként, amelyeknek a sejtjein úgynevezett retinoidreceptorok vannak, következésképp ezek a sejtek az egyik retinsavszármazékkal egészségessé tehetők. (Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy - a szakkönyvek szerint - a leukoplákiáknak kevesebb mint 5 százalékából fejlődik ki rosszindulatú daganat.) De a vastagbélnek is van olyan rákelőző állapota, amely gyógyszerrel visszafordítható. Az is figyelemre méltó eredmény, hogy ha a nőnek az egyik mellében rosszindulatú daganat fejlődik ki, gyógyszerrel számottevően csökkenthető annak az esélye, hogy a másik melle is elrákosodjon.
További kivonatok a következőről A rák és a gyógyszerek