A daganatok elterjedésének szükséges feltételei Régóta tudjuk: az áttétképződésnek az az egyik feltétele,
hogy a vándorútra kelő daganatsejtek eljussanak arra a helyre, ahol megtelepedhetnek. Ehhez a szóban forgó helyen új érnek kell képződnie.
Ennek megindulásában - az elfogadott modell
szerint - az érbelhártya sejtjei játsszák a fő szerepet. Ha a rákos sejtekből olyan jelzések érkeznek hozzájuk, amelyeknek hatására aktívvá válnak, megindul az új ér kialakulása. Minthogy a tapasztalatok azt mutatják, hogy az érdús
daganatok kórjóslata mindig rosszabb, mint az érszegényeké, magától értődik, hogy az új ér képződésének gyógyszeres megakadályozása (ezt szakmai szóval antiangiogenezisnek nevezzük) javítja a beteg életkilátásait.
Az újér-képződés legalább négyféleképp gátolható. Először is gyógyszerekkel megakadályozható azoknak az enzimeknek a működése, amelyek a sejten kívüli anyag lebontásával teremtik meg az új ér kialakulásának feltételeit. Másodszor sajátos ellenanyagokkal hatástalaníthatók azok a növekedési tényezők, amelyek nélkülözhetetlenek az érbelhártya sejtjeinek aktívvá válásához. Harmadszor gátolhatók azok a jelzések (szignálok), amelyek az érbelhártya sejtjeinek aktiválásához szükségesek. Végül ezeknek a sejteknek az osztódása is megakadályozható. Jó néhány természetes és mesterséges (szintetikus) anyag ismeretes, amellyel a fentiek elérhetők.
Csoda természetesen ezektől sem remélhető, de ha egyéb daganatellenes gyógyszerekkel társítjuk őket, az "össztűz" hatása eredményesebb, mint amikor egy-egy készítménnyel kezeljük a betegeket. Ilyenmódon - bár nagy szónak számít - elérhető, hogy a páciens hosszú ideig együtt éljen a rosszindulatú daganatával. Hiszen teljes gyógyulásra ma még viszonylag ritkán számíthatunk. S ez nem egyedi jelenség a medicinában, mert a cukorbajt sem tudjuk meggyógyítani, csak kordában tartani.
Az áttét kialakulását azért igyekeznek az orvosok minél eredményesebben megakadályozni, mert a szilárd daganatokban szenvedők java része emiatt hal meg. Sok százezer amerikai rákos beteg statisztikai adata azt mutatja, hogy amíg a daganat egy helyben van, addig nagy esély van a megfékezésére, ám az áttétes formájával szemben többnyire tehetetlen a tudomány.
Ellenálló sejtek Bizonyos rosszindulatú daganatok sejtjei azzal is kitűnnek, hogy eléggé ellenállnak a besugárzásos kezelésnek. Ezen olyan készítménnyel lehet úrrá lenni, amely fogékonnyá teszi a ráksejteket a besugárzásra. Már vannak ilyen gyógyszereink, amelyek úgy alakítják át a ráksejt enzimrendszerét, hogy az érzékeny lesz a besugárzásra. Csakhogy ezeknek a készítményeknek nemkívánatos mellékhatásaik is vannak, s ez korlátozza az alkalmazásukat.
A helyzet jelenlegi állása Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy seregnyi vegyület bizonyult többé-kevésbé hatásosnak a rosszindulatú daganatok ellen, ám átütő sikerről még mindig nem beszélhetünk. Ugyanakkor számos nyilatkozatban hangzik el, hogy a rák gyógyítható. Dr. Eckhardt Sándor véleménye erről a következő:
"Én azt mondanám, hogy a rák gyógyítható is meg nem is. Csaknem fél évszázados orvosi ténykedésem alatt nagy változás következett be. Míg 1951-ben a nem operált rákos betegek száz százaléka meghalt, manapság körülbelül az ötven százalékuk viszonylag hosszú ideig életben marad. Tavalyi statisztika szerint a szakszerűen kezelt rákos betegek fele a kórismézéstől számított tíz év múlva is tünetmentes, s ez gyógyulásnak tekinthető. A betegek egynegyede ugyanakkor - sajnos - jó, ha öt évig él, míg a többiekkel - a panaszok enyhítését nem számítva - gyakorlatilag tehetetlenek vagyunk."
Új technikák Megemlítenék még egy viszonylag új módszert, amely a következőkből áll: a méter egymilliárdod részének megfelelő, a vörös vérsejteknél ezerszer kisebb, nano nagyságú vasoxid részecskéket cukormolekulába ágyazva kisebb vízmennyiséggel együtt közvetlenül a daganatos szövetbe injekcióznak. Ebben a tumorba fecskendezett mágnesezhető folyadékban aztán egy külső elektromágnes segítségével erős rezgést gerjesztenek. A rezgés következtében a folyadék 45-50 fokra hevíti a rákos sejtek közvetlen környezetét, amelyek képtelenek ellenállni a magas hőfoknak, és egyszerűen szétrobbannak. Az ily módon szétmállasztott daganatot azután az immunrendszer takarítja el.
Ezt a módszert már sikeresen alkalmazták állatkísérletekben, és a kutatók az utolsó engedélyre várnak, hogy embereken is kipróbálhassák a módszert. A termoterápia már nem számít ismeretlen gyógymódnak, végzik ultrahanggal illetve rövid- vagy mikrohullámok segítségével is, de a vasoxidos rásegítés az eddigieknél is nagyobb hatékonysággal kecsegtet. Gyakorló rákgyógyászok szerint ezek az új megoldások inkább kiegészítő gyógymódként használhatóak.
Hasonlóan működik a Szász András mérnök által kifejlesztett berendezés is, amely a vért 41-42 fokra hevíti. Miután elérték a megfelelő hőfokot - ami már önmagában is pusztítja a daganatos sejteket - vénásan beadják az egyes ráksejtölő gyógyszereket is. A feltételezések szerint ugyanis a hatóanyagok bejutása így gyorsabb, és koncentrációjuk magasabb, ami által hatékonyabbak lehetnek.
A hevítés mellett a hűtést is bevonták a rákkutatásba, amit először a májdaganatoknál alkalmaztak: elektródákon keresztül a rákos szövetet folyékony nitrogénnel -140 fokra hűtik. Ennek a módszernek a korlátját az jelenti, hogy nem csak a daganatos sejtek, hanem a közvetlen környezetükben lévő többi sejt is életképtelenné válik. Bár léteznek még alkoholos, vagy egyéni szérum előállításával történő gyógymódok, a rákkutatás jövőjének mégiscsak a génterápiát mondják. Az elv szerint megjelölik a daganatokkal kapcsolatban álló géneket, ezeket kiiktatják és helyükre jól működőeket operálnak.
Egy másik lehetőség, amikor röntgenkészülék alatt feltöltik a daganathoz vivő ereket egy kontrasztanyaggal, ami által kirajzolódik, hogy melyik ér táplálj a daganatot, odaúsztatnak egy katétert, majd ennek segítségével adagolják be a kemoterápiás szereket. Ezzel eleve közvetlen csapást mérnek a daganatra, de közben olyan anyagot is odajuttatnak, amely elzárja a tumort tápláló eret. Vér nélkül pedig egy daganat sem képes megélni.