Az
ízületek osztályozása ízfelszíneik alakja szerint.
Számos ízület ízfelszíne szabálytalan idomú (dudoros, szabálytalanul lapos stb.), s egyidejűleg szalagkészüléke és tokja oly rövid, hogy bennük jelentősebb mozgás nem lehetséges. Ezeket
feszes ízületeknek (
amphiarthroses) nevezzük. A valódi ízületektől csak a mozgékonyság korlátozottsága különbözteti
meg őket. E tekintetben számos átmenet van a szinte valóban elmozdíthatatlan ízülettől (pl. keresztcsont-medence ízület) az aránylag sok
irányban mozgatható kéz- és lábtőcsontok közötti ízületek egyikéig-másikáig. Néhány szabálytalan idomú ízület szalagkészüléke olyan bő, hogy kisebb terjedelmű mozgást minden irányban megengednek (pl. szegy-kulcscsonti ízület). Ezeket, mert a megengedett határokon belül minden irányban (tehát sok tengely
körül) lehet mozgatni őket,
korlátolt szabad ízületeknek nevezzük. Ilyen értelemben minden feszes ízület voltaképpen sok tengely körül, de nagyon kis mértékben mozgatható. A csontvázrendszerben több helyen (gerinc, lábtő, kéztő) fordulnak elő, aránylag rövid csontokból álló vázrészeken, amelyek egyes tagjait rendszerint feszes ízületek kapcsolják egybe. Így a csontok egymáshoz viszonyított helyzete alig változik, összefüggésében azonban, a sok kis mozgás összeadódása folytán, az egész szerkezet szöglettörés nélküli jelentékeny és sokirányú elmozdulásra alkalmas (pl. gerinc).
A többé-kevésbé szabályos (mértani) idomú mozgékony ízületeket mozgási tengelyeik száma szerint osztályozzuk.
1.
Egytengelyű ízületek.
Két fajtájuk fordul elő, úm.
csapós vagy
csuklóízület (
ginglymus) és
forgóízület (
articulatio trochoidea).
a)
Ginglymuson azt az ízületféleséget értjük, amelyben az
Ízület tengelye az ízesülő csontok hossztengelyére megközelítően harántul áll. Az ízületi felszínek lényegében egymásba illeszkedő domború és vájt hengereknek felelnek meg. A valóságban ettől mégis eltérnek annyiban, hogy a domború felszínen a görbület mentén vájulat fut körül, az ízfej tehát cérnaorsó alakú (
trochlea), míg az ízvápán ugyanilyen irányban az előbbi vájulatba illő kiemelkedő léc található. E berendezés megakadályozza az ízfelszíneknek a henger tengelyével párhuzamos oldal felé való elcsúszását. Ez a leggyakoribb ízületféleség, legtisztább típusai az ujjak ízületei (
articulationes interphalangeae). Jellemző alkotórésze az ízfej tengelyében eredő két oldalszalag (
ligamenta collateralia), amelyek a két csontot összetartják és a henger tengelye körüli “ajtó vagy ablaksarok”-szerű mozgást tág határok között megengedik.
b)
Articulatio trochoidea vagy forgóízület esetében az ízület tengelye a csont hossztengelyével megközelítőleg egybeeső. Az ízfelszínek lehetnek henger vagy kúp alakúak (ritkábban gömbfelszín alakúak), és mozgásuk a “tengely-csapágy” mozgáshoz hasonlít. Oldalszalagaik nincsenek, hanem egyéb, az ízfejet az ízvápába hurokszerűen (pl. könyökízületben) vagy más hasonló módon befogó szalagkészülék. Legtisztább típusa az 1. és a 2. nyakcsigolya közötti ízület (
articulatio atlantoaxialis).
(c) Gyakori a kétféle egytengelyű ízület kombinációja vagy két külön ízület kombinációja (könyökízület), vagy csupán az ízületi mechanizmus kombinált volta révén (térd). Ilyenkor csuklóforgó ízületről:
trochoginglymusról szólunk; logikusan a következő csoportban volna a helyük.
2.
Kéttengelyű ízületek. Ugyancsak két fajtájuk fordul elő, ún.
tojásízület (
articulatio ellipsoidea) és
nyeregízület (
articulatio sellaris).
a)
Articulatio ellipsoidea vagy tojásízület, amint neve is mutatja, tojásdad idomú ízfejjel és ennek megfelelő ízvápával bír. Két, egymásra merőleges görbületének, illetve tengelyének megfelelően két tengely körül enged meg mozgást.
b)
Articulatio sellaris vagy nyeregízület: két egymásba illő nyereg alakú felszíne van, tehát nem különböztethető meg ízvápa és ízfej, mert az egyik görbület egyik irányban domború, a másik a másikban. Az ízületnek a két görbület tengelyének megfelelően két egymásra közel merőleges tengelye van. Az ember egyetlen tiszta nyeregízülete a hüvelykujj kézközépcsont-kéztőcsont ízülete (
articulatio carpometacarpea pollicis), amelynek egyik tengelye körül a hüvelyket a tenyér síkjában a többi ujjhoz közelíthetjük vagy tőlük távolíthatjuk (
adductio-
abductio), a másik tengely körül a hüvelyket a tenyér síkjából kiemelve a többi ujjal harapófogó- vagy csipesszerűen szembehelyezzük (
oppositio-
repositio).
3.
Soktengelyű vagy
szabad ízület. Csak egyféle van
gömb alakú ízfejjel és vápával, neve ennek megfelelően
articulatio spheroidea. Habár mint a gömböt megfelelő vájulatban minden irányban egyformán - tehát végtelen sok tengely körül - mozgathatjuk, ezért is nevezzük egyúttal szabad ízületnek, a gyakorlatban mégis a tér három fő irányban (úm. sagittalis, haránt és függőleges) haladó tengelyeket emeljük ki, és a gömbízület mozgásait ezek szerint elemezzük. Ezért (helytelenül) háromtengelyű ízületként is emlegetik. Az emberi testben két, közel tökéletes gömbízület fordul elő: a váll- és a csípőízület. Ilyen ízület mozgásterjedelmét az ízvápa és az ízfej egymáshoz viszonyított aránya - ti., a teljes gömb mekkora hányadát képezi az ízvápa - és a szalagkészülék, valamint ízületen kívüli tényezők döntik el.
Meg kell jegyeznünk, hogy az ízület mechanizmusa szempontjából közömbös, vajon két csont között az ízesülés egy vagy két, sőt esetleg több helyen, azaz anatómiailag különálló ízületben történik.
Azonos csontok közötti többes ízület mechanizmusa mindig egységes, sőt sokszor több különálló ízfelszín együttesen felel meg egy meghatározott egyszerűbb mértani idomnak. A fej és az 1. nyakcsigolya közötti két, anatómiailag különálló ízületi felszín közösen felel meg egy egységes tojásízület felszínének. Kombinált ízületekben mindig a kisebb mozgékonyságú ízületrész határozza meg az egész ízület mozgékonyságát (lásd könyökízület; alsó ugróízület).
További kivonatok a következőről Az ízületek osztályozása ízfelszíneik alakja szerint