Mintha
egy tündérmeséből kölcsönözték volna a címet. Sokan nem is hisznek benne. Egy párkapcsolatban (házasságban) ideális esetben megtalálják egymást a felek, igazi társakká lesznek. Mint minden kapcsolatban, testi-lelki társunkkal folytatott kapcsolatban is vannak hullámhegyek
és ebből következően hullámvölgyek. A konfliktusokból jobb esetben erősebben kerülünk ki, és úgy fogjuk fel,
hogy azért vannak, hogy tanuljunk általuk és belőlük. Egy probléma során mind a partnerből, mind magunkból olyan tulajdonságok, reakciók jönnek elő, amik egyébként nem kerülnének felszínre. Önismeret és a másik ismerete nélkül pedig nem létezik igazán jó kapcsoalt. A
cikk a hosszútávú
kapcsolat fontosságát, arra való felkészülés fontosságát hangsúlyozza. Mert lehet rá készülni. A változás a kapcsolat velejárója is. Mi magunk is változunk. A szeretetnek, egy kapcsolatnak több szintje van. Az igazi kapcsolatban magasabbra kerülünk az idők folyamán, a részben a
problémák megoldása segítségével. Az emberek egy része másokat okol a problémák miatt. Strucc módjára bedugja a fejét és sorolja, hogy a vele történt rossz dolgok ki
vagy kik miatt történtek. A másik csoport viszont tudja, hogy azok a problémák miért történtek vele, miért "vonzotta" be azokat. A párkapcsolat akkor nem fog egy idő után működni, ha a másikba beleképzelünk olyan tulajdonságokat, cselekedeteket, amik nincsenek ott, csak a "lelki szemünk" varázsolja illúzióként oda vagy egyszerűen szebbnek, jobbnak képzeljük a másikat, mint amilyen. Ennek következménye sajnos elég egyértelmű. A jó kapcsolat alapja az önismeret és az elfogadás. Tudni, hogy régi traumák szerepet játszanak jelen vagy jövőbeni életünkben, hogy a másikkal annak családját is el kell fogadnunk, de ugyanígy saját családunkat is el kell fogadnunk. A cikk egyúttal könyvajánló is. Johannes Neuhauser: Mitől működik a szerelem? (Bert Hellinger párterápiája) c. könyvét ajánlja, ahogy a cikk terjedelménél lényegesen bővebben olvashatunk a témáról.
További kivonatok a következőről Egymásnak teremtve