K. P. Butejko szerint minden asztmás túllélegzik, azaz sokkal több levegõt vesz fel, mint amennyire a szervezetének szüksége van. A levegõbõl felvett
oxigén az erek falain keresztül kerül be a vérkeringésbe. Az oxigén-molekulákat a vörös vértestek nyelik el (azon belül a hemoglobin-molekulák) és amikor a szén-dioxid koncentrációja
nem elég magas a tüdõben, akkor az oxigén szorosabban kötõdik a hemoglobin-molekulákhoz és nehezebben válik le róluk (ez a Verigo - Bohr féle hatás), kevesebb oxigén jut be a vérbe és a szervezetbe. A szervezetünkben oxigén-hiány lép fel.Az oxigén-hiányos szövetek ingerlékenyebbé válnak és a bronchiole-ok (tüdõben levõ kis izmok) erre összerándulnak (asztma-roham). A tüdõ légzsákjaiban viszont éppenséggel oxigén többlet és szén-dioxid hiány van (a gond nem az oxigén többlet, hanem a szén-dioxid hiánya). Emiatt megnövekszik a histamine képzése (egy potenciális broncho-ellenszabályozó) és
ez gyulladást idéz elõ. A túllélegzés felborítja a vér normális savas-lúgos pH kémhatását
is és a test inkább lúgossá válik, (ez az úgynevezett respiratory alkalosis). Ennek ellensúlyozására a test azonnal tejsavat kezd termelni hogy kiegyensúlyozza a vér természetellenes kémhatását és a test lúgosságát. Viszont a tejsav megzavarja a test anyagcseréjét és ezzel megnövekszik az allergiákra, vírusokra való hajlam. Fáradékonyságot okoz és tovább rontja az asztmára való hajlamot. Allergiákra való hajlam, légszennyezés, oxigén-hiányos környezet, vagy akár a levegõben levõ baktériumok felingerlik a légutakat, túllélegzést okozva. Ha asztma-roham lép fel, a beteg pánikszerûen igyekszik minél több levegõt kapni, ezzel akaratlanul is túllélegzik (miközben a teste gátolni akarja azt), ami tovább rontja a pH egyensúlyt, tovább csökkenti a testbe kerülõ oxigént és ezáltal súlyosbítja az asztmát. A MEGOLDÁS: Elvileg ez roppant egyszerûen hangzik és pénzbe sem kerül: meg
kell tanulni a helyes, visszafogott lélegzést és ezáltal lassan visszaállítjuk a testet a normális mûködési alapállapotába. A gyógyulás nem jön egyik napról a másikra, de határozott javulást már egy-két héten belül is lehet észlelni. A cél az, hogy
egy sorozat szabályozott, visszafogott légzési gyakorlatot végezve lélegezzünk, hogy az asztmában szenvedõ egyén megtanulja a helyes mennyiségû levegõ vételét az élete végéig. Az asztmában szenvedõk áltában 10 liternyi vagy még annál is több levegõt vesznek percenként amikor nincsenek rosszul, holott a normális 4-6 liternyi lenne. Roham esetén ez akár percenként 15-20 liternyi levegõvételt is jelent. Hatalmas nagy elszántság és vasakarat kell. Elõször is meg kell tanulni csakis az orron át lélegezni. Ez az elsõ lépés. Bármilyen egyszerû is ezt leírni, ez nem is olyan könnyû, pedig létfontosságú. Butejko orvos-professzor odáig is elmegy, hogy azt javasolja könnyen eltávolítható, mikropólusú ragtapasszal fedjük le a szánkat, - ha akaratilag ezt nem tudjuk elérni -, akár éjszakára is, hacsak nincs súlyos orrtömítõdés. A következõ lépés megtanulni a bal oldalunkon aludni és a gyerekeket is erre szoktatni. A professzor sokéves tapasztalata szerint ez is segít. A Butejko-féle légzéstechnika elsajátításánál mindig legyen valaki a közelben, hogy ellenõrizze a beteget.
További kivonatok a következőről AZ ASZTMA GYÓGYÍTÁSA