A
homeopátia csak alig kétszáz éves és egy lipcsei doktor alkotta meg
az alapelveit. Christian Samuel Friedrich Hahnemann 1790-ben kísérletezett azzal, milyen hatása van a kínafa kérgének. Akkoriban ezt a szert már elterjedten alkalmazták a malária gyógyítására. Úgy vette észre, hogy ha nagyobb adagokat vesz be a szerből, akkor mindazok a tünetek jelentkeznek nála, amiket a malária okoz. Következtetése tehát egyszerű volt: Hasonlót a hasonlóval
kell kezelni. Ma
is ez a homeopátia első és legfontosabb elve. Hahnemann elmélete szerint, ami nagy mértékben valamilyen tüneteket vált ki, az
kisebb mennyiségben gyógyító hatású lehet. A homeopátia alapelve tehát az egyes gyógyszerek nagy dózisainak hatásvizsgálata, ezt nevezik gyógyszerképnek. A megfelelő betegségképhez meg kell találni a hasonló gyógyszerképet és azt a szert kell adni, minél súlyosabb a kór, annál nagyobb hígításban. A homeopátia alapelvei
szerint minden kórnak egyetlen, megfelelő szer a valódi ellenanyaga. Nagyon súlyos és előrehaladott betegségeknél elegendő ha csak a tünetek egyeznek, de a kisebb bajoknál a teljes személyiséget is vizsgálni kell, mivel az egyes gyógyszerek csak a megfelelő személyiségtípusokra hatnak. Hahnemann leírásai szerint minden bajt, még a látványosan kórokozók által keltetteket is a szervezet belső egészségtelensége okozza, amit helyreállítani nem a parazita kiűzésével, hanem a megfelelő szerekkel lehet. Minthogy a XIX. század elején, az orvostudomány durva módszerei miatt a féregűzés gyakran a páciens halálával végződött, nem csoda, hogy a homeopátiás módszer gyakran sikeresnek bizonyult.
További kivonatok a következőről HOMEOPÁTIA