Egysejtű eukarióta élőlények jellemzése Sejtjeikben körülhatárolt, valódi sejtmag található. Nagyon valószínű, hogy az ősi egysejtű eukariótákhoz hasonló felépítésűek a ma élő ostorosmoszatok
és a különböző állati egysejtűek is.
Gombák rendszerezése, általános jellemzése A
Gombák lehetnek egysejtűek (élesztőgomba) és többsejtűek (gombafonalakból álló sejtfonalas szerveződés). Spórával szaporodó heterotróf élőlények. Osztályozásuk két nagy törzs szerint: nyálkagombák valódi gombák A valódi gombáknak 3 osztálya van: moszatgombák (hosszú megnyúlt sejtjeik nem alkotnak szövedéket, pl. peronoszpóra, fejespenész) bazídiumos gombák (bazídium: a gombafonal végén kiszélesedő sejt, amelyen a spórák termelődnek, pl. kalapos gombák, üszökgombák tömlős gombák (a gombafonalak végén tömlőkben 8 spóra fejlődik, pl. vánkospenész, lisztharmat)
Mohák általános jellemzése, evolúciós helyzete A mohák a zöldmoszatokból származnak. Telepes növények, a fejlettebbek már vízszállító szövettel is rendelkeznel. Spórával szaporodnak, az ivartalan és ivaros nemzedék váltja egymást. Az ivarsejtek az ivarszervben fejlődnek és ostorral mozognak. Két szakaszos fejlődésük van: a petesejt mozdulatlan, az ivarsejt vízben úszva közelíti meg azt. Megtermékenyítés után a hím- és nőivarsejt egyesül és zigóta jön létre. A zigótából spóratartó fejlődik ki, spórával. Ivartalan fejlődés szakaszai: sóra, előtelep, növényke. Ivaros fejlődés szakaszai: hímivarszer, nőivarszerv, ivarsejtek egyesülése, zigóta, spóratartó, spóra. Pl.: csillagmoha, ezüstmoha, csillagos májmoha, lombos moha, szőrmoha.
evolúciós helyzetüket tekintve am ohák az evolúciós törzsfa egyik oldalágát képviselik, amely nem vezetett tovább a fejlettebb
növények kialakulása felé. Harasztok általános
jellemzése és evolúciós helyzete Evolúciós helyzetük:ők a legfejlettebb testszerveződésű hajtásos növények. A nyitva- és zárvatermők törzsébe tartoznak. Közös jellemző a szárból és levelekből álló hajtás, valamint a hajtással összefüggő gyökér. Őseik a vízpartok élő, de a vízi életmódtól részben már elszakadt ősi zöldmoszatok voltak. Testfelépítésük főbb jellemzői, hogy hajtásuk valódi szövetes szerkezetű szárból és levelekből áll. Jól fejlett szállítószövettel rendelkeznek, ami a gyökérből a száron ál a levelekre is kiterjed. Életmódjukat a spórás szaporodásuk határozza meg. Többnyire nedves, árnyékos helyen élnek. Két osztályuk van: zsurlók osztálya (lágyszárú növények, leveleik nincsnek, csak pikkelyeik, pl. mezei zsurló) páfrányok osztálya (szeldelt karélyos levelek, melynek fonákják spóratartók vannak, földalatti szára a gyöktörzs, hajtása leveles szár, ami spórával szaporodó virágtalan növény, fejlődése ivaros és ivartalan) Kétszikűek osztályának általános jellemzése, evolúciós helyzete Magjuk 2 sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük főgyökérrendszer. Fás vagy lágyszárú növények, levelük főerezetes, a szállító szövetek körkörösek. Viráguk felépítése: csészéből és pártából állóü kettős virágtakaró. A virág ivarlevelei a porzóból és a termőből állnak. A virág belső szerkezetére (termőlevelek száma, porzók száma, termők felépítése) az 5-ös, illetve 4-es szám, és ezek többszöröse jellemző. Evolóciós helyzetük: legősibb típusai a boglárkák alosztályába tartoznak. Egyszikűek osztályának általános jellemzése, evolúciós helyzete Magjuk 1 sziklevéllel csírázik. Gyökérzetük mellékgyökérrendszer. Többségükben lágyszárúak. Leveleik mellékerezetesek. A virágtakaró levelei nem különülnek el csészére és pártára, lepel virágtakarót alkotnak. A virágtakarón belül porzók és termő van. A virág belső szerkezetére a 3-as szám és többszöröse jellemző.
A férgek törzseinek összehasonlító elemzése
A férgeknek 3 törzse van, úgymint: laposférgek törzse hengeresférgek törzse gyűrűsférgek törzse A laposférgek és a hengeresférgek is kétoldali szimmetriával rendelkeznek, de míg a laposférgek egy-, a hengeresférgek kétnyílásuak. Mindkettőnek valódi szövetei, testtájai vannak, de bélcsatornája csak a hengeresférgeknek van. Mindketten bőrizomtömlővel mozognak, és bőrlégzésük van. A gyűrűsférgek új vonása a szelvényezettség, valamint, hogy keringési rendszerük
van (vér). Ízeltlábúak osztályainak jellemzése és összehasonlítása A ma élő állatokfajok több mint ¾ része az ízeltlábúakhoz tartozik. Szelvényes testük a gyűrűsférgekkel mutat közelebbi rokonságot.
Három osztályuk van. A rákok osztályába tartozók vízben élő állatok, kopoltyúval lélegeznek, de egyes fajaik a szárazföldön is megélnek. Testük fej- és torszelvényei összenőttek (fejtor). 5 vagy több pár járólába van. Ragadozók és növényevők lehetnek. A rovarok osztályába tartozóknak 3 testtája van. A fejhez tartoznak a szemek, az érzékelő csápok, a szájszervek. A torhoz a járólábak (3 pár) és a szárnyak (2 pár). a potrohnál találhatók a légcsőnyílások. Táplálkozásuk rendkívül sokrétű. Pókszabásúak osztályába tartozóknak 2 fő testtája van. Az előtesten találhatók az érzékelőszervek, a szájszervek és a járólábak (4 pár). Szájszervük csáprágó. Többnyire szárazföldön élnek, ragadozók, ritkán élősdiek. Halak és kétéltűek osztályainak jellemzése és összehasonlítása A halak áramvonalas testalkatúak, mert vízben élnek. Bőrük nyálkás, ami véd a víz bakteriális hatásaitól. Kopoltyújuk felülete nagy, és vízerekkel van tele, kopoltyúívei a víz alatti nagy felületű áramláshoz kellnek. A vizet szájüregükből a kopoltyúlemezekbe préselik. Ikrával szaporodnak. Az ikra a pete külső megtermékenyítése. A halak voltak az elsőgeringes állatok. Az ún. „maradványhalak” úszóhólyagjai a tüdőt helyettesítik. Lehetnek porcos és csontos felépítésűek. A porcos halak ősibb kialakulásúak. Teljes vázuk porcszövetből épül fel. A porc azonban nem lágy, hanem kemény. Úszóhólyagjuk nincs. Példa: cápák és ráják. A csontos halak belső váza csontszövetből épül fel. Úszóhólyagjuk van. Édesvizekben és tengerekben is élnek. Példa: hering, keszeg. A kétéltűek legősibb fajai életük nagy részét a vízben töltötték. Testük áramvonalas. Száraz időszakokban azonban képesek voltak mocsaras területen is élni. Párosúszójuk végtaggá alakult át. Átmenetet képeznek a halas és a hüllők között. Ragadozó állatok. Kopoltyújuk megszűnt, helyette tüdő fejlődött ki, amely bőrlégzéssel egészül ki. Sosem tudnak egészen elszakadni a vízi közegtől, ott szaporodnak. Kétéltűek és a hüllők osztályainak jellemzése és összehasonlítása (Kétéltűeket ld. fent) A hüllők osztályába tartoznak a legősibb szárazföldi gerincesek. Nincs szükségük vízre sem a peterakáshoz, sem az egyedfejlődés kezdeti szakaszához. A megtermékenyítés az anyaállat testében megy végbe (lágy héjú tojás). Nincs átmeneti lárvaalakjuk, közvetlenül fejlődnek felnőtt állattá. Felnőtt korukra bőrük erősen elszarusodik, ez védi őket a kiszáradástól. Tüdejük fejlett, bőrlégzésre képtelenek. A hüllők az ősi kétéltűekből fejlődtek ki. Legtöbbjük ragadozó. A hüllők élettere, szaporodása, táplálkozási formái A hüllők élettere a százazföld. Az ősi kétéltűekből fejlődtek ki, így függetlenedtek a víztől. Lágy héjú tojással szaporodnak, vízre ehhez sincs szükségük.
További kivonatok a következőről Egysejtü eukarióta élőlények jellemzése