A KERINGÉS SZERVRENDSZERÉNEK ÉLETTANI MŰKÖDÉSE,
SZABÁLYOZÁSA
A vérkeringés látja el a szervezet valamennyi sejtjét a szükséges oxigénnel és tápanyagokkal, eltávolítja a szénsavat és anyagcseretermékeket, fenntartja az ion egyensúlyt, és az életfolyamatok szabályozásához. Lezajlásához szükséges hormonokat is hatásuk helyére szállítja. A
vér mozgását, vagyis a keringést elsősorban a
szív pumpaszerű működése tartja fenn. A szív munkáján kívül a perifériás keringés gondoskodik a szövetek ellátásáról.
A szívből kiinduló, majd oda visszatérő erek rendszerét vérkörnek nevezzük. A vénás vért a
jobb pitvarba vezeti a vena cava superior és inferior. A jobb pitvarból a vénás vér a jobb kamrába
kerül a diasztoléban. A jobb kamra szisztoléjának kezdetén zár a trikuszpidális billentyű – innen indul a kisvérkör. A jobb kamra összehúzódása a vér a vena pulmonalison át a kis ellenállású tüdőkeringésbe juttatja a vért. A tüdőkapillárisokban történik a vér oxigenizációja, a szén-dioxid leadása. Az így felfrissült vér a négy arteria pulmonalison a
bal pitvarba kerül – ez a kisvérkör. A bal pitvarból
diasztoléban a bikuszpidális billentyű irányításával a vastag falú bal kamrába ömlik. Szisztolé alkalmával záródik a kéthegyű billentyű, a vér nagy nyomással az aortába kerül, majd innen a nagyerekbe (arteriákba) áramlik, mely végül kapillárisokra oszlik. Itt megtörténik a tápanyagok és az oxigén leadása, a salakanyagok és szén-dioxid felvétele. A
kapillárisok vénákba szedődnek össze és a vena cava superiorral és inferiorral a jobb pitvarba ömlenek – ez a nagyvérkör.
A vérkeringés szervrendszerének felépítése hármas tagozódású:
- Belső rétege az endothel: kettőzetei alkotják a szív és vénabillentyűket, melyek a vér egyirányú áramlását biztosítják.
- Középső réteg a szívben a vaskos izomréteg. Az aortában és a nagy artériákban ezt a réteget az izomelemeken kívül főleg rugalmas rostok alkotják, az arteriolák falában ismét viszonylag vaskos izomréteg található.
- A külső rétegnek az erek táplálása szempontjából van jelentősége. A szív külső burka a perikardium – zsigeri és fali lemeze között néhány ml-nyi folyadék biztosítja a könnyű elmozdulást. A kapillárisok felépítése egyszerű – gyakorlatilag endothel csövek, a tápanyagok és salakanyagok a kapillárisok falán keresztül cserélődnek ki a sejtek és a vér között. Áteresztőképességét nagymértékben fokozza a hisztamin, oxigénhiány és szén-dioxid felszaporodás.
Az áramláshoz szükséges nyomáskülönbséget (vérnyomás) az érrendszerben a szív munkája tartja fenn. Szisztoléban magasabb, diasztoléban alacsonyabb, de sohasem csökken nullára.
Az egy összehúzódás alkalmával kilökött vérmennyiséget verőtérfogatnak, az egy perc alatt kilökött vérmennyiséget perctérfogatnak hívjuk.
A szív munkáját a központi idegrendszer valamint az autonóm idegrendszer szabályozza – a szimpatikus rendszer izgalma fokozza, a paraszimpatikus csökkenti a szív frekvenciát.
A szív specifikus ingerképző és ingervezető rendszerrel rendelkezik. A jobb pitvarban helyezkedik el a sinuscsomó – ennek ingerülete a pitvar összehúzódását idézi elő, és a pitvar ingerülete a pitvarsövény alsó részében elhelyezkedő atrioventricularis csomóra (Aschoff-Tawara-féle csomó) terjed. Ebből ered a His köteg, mely a kamrasövénybe jut és két ágra Tawara szárakra oszlik. A jobb Tawara szár egyetlen törzset alkot, a bal két ágra oszlik. A Tawara szárak Purkinje rostokban végződnek, ezek alkotják a kamra izomzatának ingerületvezető rendszerét.
A szív ingerképző és vezető munkája közben olyan anyagcsere folyamatok játszódnak le a szívben, melynek során elektromos áram termelődik – EKG. A szív tevékenysége hangjelenséggel is jár – az első a szisztolénak felel meg és a vitorlás billentyűk záródása hozza létre, a diasztolés hang az aorta és a pulmonalis billentyűk összecsapódásakor hallható. Az ezt követő szünet a diasztolé ideje.
A szív vérellátását a koszorúserek (a. coronariae) biztosítják, melyek az aortából erednek.
További kivonatok a következőről A keringés szervrendszerének élettani műkődése