A
személyiségzavar, mint kifejezés arra az élménybeli és viselkedésbeli sajátos és tartós mintázatra utal, amely jelentősen eltér az adott kulturális elvárásoktól. A környezet érzékeli a kóros személyiség rossz alkalmazkodását, de a beteg nem – ő tagadja, hogy bármi probléma lenne vele. A személyiségzavar nem jelent alapjában betegséget – egy állapot, melyet a genetikai adottság talaján a tanulási folyamat hibái, a személyiségfejlődési szakaszokban jelentkező célok és feladatok elégtelen megoldása eredményez. Jellemző erre az állapotra : - a személyiség struktúrák egyenetlen fejlődése - a kórosan alakult struktúrák egymásra hatása - az aszociális és antiszociális magatartások jelentkezése - a tolerancia csökkenése - a környezet és az egyén állandó konfliktusos kapcsolata. Formái: 1.) Paranoid személyiségzavarok: a személy gyanakvó, érzékeny, bizalmatlan, veszekedős, makacs, merev, öntelt. Állandóan attól tart, hogy kihasználják, emiatt bizalmatlan, nincs barátja, titkolózó. Nincs humorérzéke, képtelen az élvezetekre, sőt hajlamos a veszekedésre, perlekedésre, féltékenységre – emiatt még a meglévő kapcsolatait is elveszíti. Igen érzékeny a megalázásra, megszégyenítésre. 2.) Szkizoid személyiségzavarok: a beteg érzelmileg hideg, tartózkodóan elkülönülő, zárkózott, humortalan, magába forduló. Nincs közeli, intim barátja, általában magányos marad élete során, nem köt házasságot, nem is törődik mások véleményével. Hobbija, érdeklődése is magányos időtöltést jelent, a szociális közegtől, a kapcsolatok intimitásától visszavonul. Fantáziálásra, belső világban élésre hajlamos, de ezek érzelmi tartalma is hiányzik, inkább intellektuális problémák érdeklik, mint az érzelmiek. 3.) Szkizotip személyiségzavar: a beteg társas közegben átélt szorongása miatt képtelen arra, hogy szoros barátságot létesítsen, különc magatartást mutat, beszéde furcsa, elvontsága miatt sokszor érthetetlen, öltözködése szokatlan és meglepő. Gyanakvó, vonatkoztatásos, furcsa gondolatai vannak (pl. telepátia), szokatlan percepciós tapasztalatokról számol be (elhalt ember jelenik meg előtte). Közel áll a szkizofréniához, Bleuler latens szkizofréniának írta le. 4.) Antiszociális személyiségzavar: a páciens a kapcsolattartás csődjét mutatja, a másik ember érzéseit a semmibe veszi. Impulzív aktivitás, alacsony frusztrációs tolerancia jellemzi. Nincs bűntudata, képtelen tanulni a számára kudarcot jelentő tapasztalatokból. Én-központúsága, szívtelensége feltűnő, szélsőségesen kegyetlen, megalázó viselkedés jellemzi. Felszínes kapcsolatokban egyfajta bájt, charme-ot mutat, amivel megnyeri magának a környezetében élőket. Szexuális aktivitása nélkülözi a gyengéd érzéseket. Munkájában nincs tervszerűség, célratörés. Gyakori a törvényszegő magatartás az anyagi nyereségért. Szülőként sem képes megfelelően viselkedni, nem szervezi a család életét, nem gondoskodik az elemi életvitelről. 5.) Borderline személyiségzavarok: tartós szorongás uralja a színes, neurotikus képet, perverz szexuális tendenciák, addikció lehetséges a prepszichotikus személyiségstruktúra talaján. Jellemzőek az instabil kapcsolatok, impulzív magatartás, hangulati ingadozás, az indulati kontroll hiánya, visszatérő öngyilkossági fenyegetés vagy kísérlet, identitásbizonytalanság, krónikus ürességérzés, az egyedüllét elkerülésének kísérletei, átmeneti paranoid vagy disszociatív tünetek. 6.) Hisztrionikus személyiségzavar: a beteget a dramatizáció, az újdonság és élménykeresés vezérli az életben, szembeszökő az én-központúsága a társas kapcsolatokban. Sajátos az a tény, hogy a normális (nő) személyiségében előforduló hisztériás vonások előnyösek a társadalmi elvárások szempontjából – az ilyen személy jó társasági szereplő, színes, figyelmet felkeltő, kommunikatív, érzelmeket mutató figura. De ugyanezeket a jegyeket karakteresebb formában már nem viseli jól a társas környezet. A hisztrionikus személyiség mindig szerepet játszik, képtelen önmaga leni, rövid ideig tartó lelkesedése, az újdonság, az élmény keresése a belső ürességből adódik. Másokra nem tud figyelemmel lenni, saját magát is becsapja, a tényekkel szemben is áltatja magát – emiatt kóros hazudozónak is tartják. Szexuálisan provokatív viselkedése gyakran frigiditással párosul, flörtöl, de képtelen mélyebb érzelmekre. 7.) Narcisztikus személyiségzavar: a beteg saját jelentőségét felfokozottan éli meg, sikeresnek, hatalmasnak, szépnek, illetve intelligensnek képzeli magát, erről fantáziál. Nagyon sérülékeny, környezete enyhe kritikájára is erős indulattal, haraggal reagál. Emiatt kerüli az olyan helyzeteket, amelyekben kudarc érheti. A környezetében lévő emberek figyelméért sóvárog, igénybe veszi, sőt kihasználja őket kivételes képességeire hivatkozva. Kedvességet, meleg érzéseket vár tőlünk – soha nem anyagi előnyöket – de ezeket nem képes viszonozni. A személyiség fensőbbségének érzése sokszor rejtve maradhat mások előtt, sőt az önfeláldozás, a szerénység álarcában jelenhet meg, csak akkor mutatkozik meg, ha visszautasítás éri őt. 8.) Obszesszív-kompulzív személyiségzavar: kényszeres karakter – rendszeretet, takarékosság, makacsság. Munkavégzése igen magas elvárások szerint zajlik. Jellemző, hogy az erkölcsi normákat szigorúan betartja, száraz és kedélytelen, humortalan ember benyomását kelti. Tétova mindenféle döntési helyzetben, újabb és újabb tanácsokat kér. Végül mégis úgy érzi, hogy hibát vétett, rosszul választott. A jövőbeli katasztrófától félve ócska, értéktelen holmikat sem dob el. Igyekszik kontrollálni saját érzelmeit, de a másik embert is. A kritikára igen érzékeny, de megbántottságot, haragot vagy bármilyen más érzést alig mutat, olyan mint egy robot. 9.) Elkerülő, szorongásos személyiségzavar: a páciens folyamatosan szorong. Szorong attól, hogy kritizálják, visszautasítják, helytelenítik viselkedését, kifogásolják véleményét, nevetségessé válik, hogy zavarba jön. Saját magát kisebb értékűnek tartja másoknál, csekély az önértékelése, emiatt kerüli a felelősségvállalást. Igen érzékeny a negatív vissajelzésre. Érzelmileg rezonabilis, meleg, vágyna a társas kapcsolatokra, de fél a visszautasítástól, emiatt képtelen elérni a kontaktusba vonódást. 10.) Dependens személyiségzavar: a beteg szolgálatkészséget mutat a másik ember kívánságainak teljesítésére – a gyenge akaratú embereket nevezik dependens karakterűnek. Fokozott igénye van arra, hogy a másik ember törődjön vele. Kevés készséget mutat, hogy örüljön, kerüli a felelősség vállalást, állandó önbizalomhiánnyal küszködik, inkább másokat szolgál ki. Terápiás lehetőségek: mivel a személyiségzavarok korai eredetűek, mélyen beágyazott attitűdöt és magatartásmódot jelentenek a kisgyermekkortól kezdődően a felnőttkorig, emiatt a kezeléssel nem érhető el könnyen személyiségbeli változás. A csoportterápiás konfrontációk értékesnek bizonyultak a kezelés során. A csoport tagjainak visszajelzései már lehetetlenné teszik a beteg számára, hogy ne vegyen tudomást a saját adaptációs zavaráról, maladaptív viselkedéséről, így személyközi kapcsolatai, viselkedési stílusa egyre inkább jó irányba változik. A szocioterápia során ezeket a tapasztalatokat igyekeznek hasznosítani, akár intézményes keretek között, akár családi környezetben.